Századok – 1915

Történeti irodalom - Biró Venczel: A római katholikusok helyzete és hitélete Erdélyben a jezsuiták első betelepítése idején 1579–1588. Ism. –k 116

ÉVSZÁZAD 1814—I9I4. I23 ennek az arányszáma a lakossághoz 3-3%. A mai viszonyokat nincs miért külön hangsúlyoznom. Száz év alatt Magyarország lelki s anyagi haladását összes vonatkozásaiban kidomborítani a történetírónak külön feladata. Elég megjegyeznünk, hogy míg a lakosság száma 1814—1914-ig I0

5'7% növekedett, az intelligentia növekedése e száz év folyamán ugyancsak kedvező arányban emelkedett. S ez az intensiv haladás különösen a mult század hetedik évtizedében kezdődik. A zárószámadások adatai alapján ugyanis a magyar állam közművelődési czélokra 1870 — 1906-ig 767,401.000 koronát költött. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az a régi nemzedék 1814-ben még nem hódolhatott az egyetemes nemzeti szellemnek, csirádzott az ugyan már, de csak 11 év múlva kelt ki az alkotmányos élet hasadtán. Szerény kívánságok hangzottak fel, hogy a megyékben a tárgyalások magyarul folyjanak ; Mailáth, a személynök, megkívánta, hogy alantasai magyar ruhába öltözzenek s nagy feltűnést kelt, hogy egy bécsi születésű magyar bárónő magyarul nevelteti gyermekeit. A magyar színészet tengődik, a magyar irodalom szürkülete korát éli. Leghazafiasabb történetíróink Engel János Krisztián s Fessier Ignácz, kinek épen száz éve, hogy munkájának első kötete megjelent, németül írnak. Ma már van magyar tudományosság s irodalom, melynek százados múltja a XIX. és XX. század eszméinek hatását nemzeti keretben is feltünteti. Mindez egy századnak a munkája, egy századé, mely nemzetté forrasztotta a széttagolt részeket. Ehhez hasonló arányokban növekszik a modern magyar államiság fejlődése folyamán az ország vagyona, adózó képessége és közgazdasági ereje. Szinte csoda számba megy, hogy az a száz év előtti primitív, igaz, hogy egyszerűbb erkölcsű társadalom miként lesz gazdagon tagozott szervezetté, mely erősen lüktető életküzdelmet vív. Igaz, hogy a magánhaszon s'a közérdek közti kölcsönös hatás, mint egyébként mindenütt, ma kirívóbb módon jut kifejezésre, mint régen. De azért hazánk ezen a téren is alkotásra képes, s magunk előtt a példa, hogy van miből az állam segedelmére sietni. Nem akarok sem statisztikai, sem közgazdasági multunk s jelenünk számszerinti eredményeivel túlságosan tarkított útra térni. De illustrálnom kell vele a lefolyt századot. 1814-ben hazánknak, úgy a hogy, kereskedelmi fővárosa a mi Budapestünk, 1848-ig Pozsony a parlamenti székhely. 1814-ben a két városnak : Budának s Pestnek lakossága