Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

ao MARCZALI HENRIK. Az árakat pedig igen magasra szabják, az 1778—87-iki árak átlagának csaknem kétszeresére. Igaz, hogy egyúttal az ár maximumát is megállapítják. A búza pozsonyi méiőjének ára 2 írt, a rozsé, vagy kétszeresé 1 írt 30, a zabé 40, az árpáé 46 kr. ; a széna mázsája 30 krajczár.1

Igen bölcsen, úgy akarták, hogy senkinek ne legyen oka elrejteni termését és ezért a túlságos lealkuvást el is tiltották. Először is gondoskodni kellett az 1788-iki táborozás készletének beszerzéséről, de már 1788. októberben, mielőtt az út megromlik, együtt kell lenni mindannak is, mire 1789 tavaszáig lesz szükség. Az egész szépen kieszelt tervnek csak egy hibája, de aztán szarvashibája volt : a maximum. Mert, mihelyt az meg van állapítva, az eladó azt az összeget mégis csak minimumnak tekinti, bármily magasra van is megszabva. Mert ha árúja nem volna különben nagyobb értékű, miért kell az államnak mesterségesen megakadályoznia a kereslet és kínálat szabad fejlődését ? A történet bizonyítja, hogy a maximumnak csak ott volt némi hatása, hoí az állam mindjárt kényszerhez is nyúlt keresztülvitelére, mint azt a conventio tette 1793-ban. Különben az egyik maximum mindig maga után vonta a többit, még magasabbat. így történt ez 1787-ben is. Az árút nem vitték vásárra ; joggal »speculálhattak« még magasabb értékesítésére. A császár be is látja, hogy intézkedései nem vezetnek czélhoz. A kanczellária javaslata alapján átlag több mint felével felemeli a bevásárlási árakat, de aztán hozzáteszi, hogy kérlelhetetlenül fog eljárni, ha a nyerészkedés még ezzel sem elégednék meg. Német nyelvű rendeletben, melyen azonban fent a magyar czímer látható, közlik a megyékkel az új intézkedést.2

A lovasságot és a szekerészeket a megyének kell ellátnia, a regulamentum értelmében ; a gyalogságért készpénzen fizet az állam, de csak a megszabott árakon. Minthogy pedig ez kétségtelenül nagy megterheltetése a különben is már kölcsönre szoruló államnak, a császári kanczellária azt javasolja, hogy ezentúl a kincstár a szállítandó gabonának csak a felét fizesse meg ; a másik feléért pedig adjon ki nem kamatozó jegyeket, melyeket csak a háború után vált be teljes értékükben. Ezt a javaslatot annál is inkább elfogadja a császár, mert az eddigi módon nem lehe-1 Rénes forint, 60 krajczár jávai. 2 Kancz. levéltár 1787. decz. 16. 16498. sz.