Századok – 1915

Történeti irodalom - Biró Venczel: A római katholikusok helyzete és hitélete Erdélyben a jezsuiták első betelepítése idején 1579–1588. Ism. –k 116

124 THALLÓCZY LAJOS. először a kútfők kritikai megrostálása és megállapítása, másodszor az anyag hézagosságainak kiegészítése s harmadszor az élvezetes és tanulságos művészies alakú feldolgozás. »Csak akkor fogja valamely kitűnő lángelme egész bevégzettségében megalkothatni nemzeti történelmünk müvét, ha e mezőn is elégséges előmunkálatokat találand s minden szükséges anyag összegyűjtve és osztályozva álland rendelkezésére teremtő szellemének.« 1869. évi május hó 30-án ismét gróf Mikó Imre veszi fel a fonalat. Súlyt fektet arra, hogy ez az állam magyar alkotás, történeti alapon nyugszik. Magyarország története azoknak, a kik a történelmet gyakorlati haszonra törekvő szellemben s igazságkereső elmével tanulmányozzák. Nagy tanulságot hirdet : m magyar tartományrészek politikai egységét, e földön lakó népek szorosan együvé tartozását, közös boldogságuk vagy közromlásuk nagy tanulságát«. Meggyőződése, hogy Magyarország saját államegységét, a magyar nép politikai tényező voltát és vezérszerepét az újonnan alkotott alapon is, úgy egy, mint más irányban meg fogja tartani s őt megillető befolyását eszély és összetartás által mind a monarchiában, mind kifelé biztosítani elég erős lesz. Azonban ez a testtel-lélekkel fajához ragaszkodó államférfiú, gróf Mikó Imre, 1875 szeptember 6-án Nyitrán már érzi s látja, hogy bizonyos áramlatok jutnak túlsúlyra. Előtérbe nyomulnak az exakt tudományok, a túlnyomóan kutató és vizsgáló rend- és módszerek válnak uralkodókká. Tudományos működésünkben az anyagi hasznosságot kereső törekvés és irány vergődött túlsúlyra. A társadalmi tudományt csak a történelemből lehet megérteni. Mindenre való a történelem. Az ember rendeltetése e földön az, hogy társadalmi együttlétében épen a társadalom által boldog legyen és hogy legboldogabb az, a ki legtöbbet tehetett és tett mások boldogítására. Ezt várja ő történelmünktől. És most, t. közgyűlés, ha módomban lenne szellemeket idéznem, idevarázsolnám társulatunk néhai elnökét, Ipolyi Arnoldot, a nagy és tudós papot. Aldassék neve haló porában. Hatni az ország történeti érzékének a felkorbácsolásában csak ő tudott. A lelke beszélt, — a tolla ragyogott. Nálánál ékesebben senki sem fejtegette a magyar nemzetegység és államnyelv történelmi alakulását, ezelőtt épen 38 esztendővel. Lehet-e találóbb példát idézni, mint az összekötött vesszők jelképes értelmét ? »Csak azok lehetnek