Századok – 1915

Tárcza - Réthy László †; írta: Harsányi Pál 107

TÁRCZA. IO7 Dr. Réthy László. (Szül. Szarvason 1851. Megh. Aradon 1914.) A magyar tudományos irodalom, közelebbről a történelem, éremtan és néprajz egyik lelkes, sokat tapasztalt és sokat tanult munkásának, dr. Réthy Lászlónak a kezéből hullott ki a toll a mult év november 24-ikén. Történelmi Társulatunknak régebben választmányi tagja volt s több ízben tartott benne felolvasásokat. A »Századok«-ban néhány ismertetése jelent meg. Élete röviden ez. Középiskolai tanuló korában a festészet, majd a költészet iránt mutat hajlandóságot. Közben érmeket gyűjt, török, lengyel, orosz nyelvet tanul. Azután Hunfalvy művei kötik le. Az egyetemen a szláv nyelvek, a történelem, régészet és philosophia érdekli. 1880-ban magyar numizmatikából, heraldikából és ősrégészetből doktori diplomát szerez. A következő évben a M. N. Múzeum érem- és régiségosztályába kerül. Ezután tevékeny irodalmi munkásságot fejt ki. Az Akadémia tagjai sorába választja 1892-ben. Mint a M. N. Múzeum igazgatóőre vonul 1914 őszén a kiérdemelt nyugalomba s pár hónapra rá az örökbe. Negyvenegy tanulmányutat tett. Jórészben külföldön. Bejárta egész Európát. Az ethnograplius szemével vizsgálta a népek életét, a történész és numizmata érzékével kutatott a múzeumok régi emlékei között. Tanulmányait élvezetes stílusban, színes, költői nyelven adta a közönség elé. A Tört. Társulatban 1884. április 3-ikán tartotta első felolvasását Magyar-persa érintkezések a történelemben czímen. Ez időben került szoros barátságba Tagányival, kivel naponkint összejőve, történeti themákat hánytak-vetettek meg. E társulat ülésein még a következő felolvasásokat tartotta : Ugorok és törökök a történelemben (1885 febr.), A székelyek eredete (1887 nov.), Hnnn-avar-magyar continuitás (1888 febr.). Igen behatóan foglalkozott az oláh nemzettel a Hunfalvy által megjelölt nyomokon, hogy e népnek a rómaiaktól való egyenes leszármazása legendáját tisztázza. Megírta ezirányú tanulmányai eredményekép Az oláh nyelv és nemzet megalakulása cz. két kiadást ért könyvét (1887 és 1890). Már előbb kiadta Anonymus az erdélyi oláhokról (Bp. 1880) cz. tanulmányát. A romanizmus Illyricumban ez. értekezéssel foglalta el akadémiai székét. E tárgykörbe eső tanulmányai alatt közölt két ismertetést a »Századok«-ban, ú. m. Oláh történeti kiadványok (Száz. 1892) és Rudow : Geschichte des rumänischen Schrifttums (Száz. 1893). Még megérte, hogy objectiv oláh történészek is elfogadták tudományos eredményeit, a miképen élete alkonj'án az oláh numizmatikusok is igazat adtak neki.