Századok – 1915

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76

A HADSEREG ÉLELMEZÉSE AZ 1788 — ÇO-IKI HÁBORÚBAN. g> ideküldését teszi szükségessé. A vasvári béke után pedig a főurak összeesküvése miatt állandóan erős idegen hadsereget kellett itt tartani. A nagy várakba is ezt helyezik ; a magyar katonáktól lehetőleg szabadulni akarnak : azok részére már nem jut fizetés, sem pénz, sem posztóban. Az itt állomásozó császári katonaság eltartására czéloztak azok az 1671 óta egyre ismétlődő kísérletek Magyarországot fogyasztási adó alá vetni és a nemességet is megadóztatni. Ezek a kísérletek tartós eredményhez nem vezettek : az elszegényedett ország nem bírta a pénzgazdaságot és az erőszakos végrehajtásnak nagy része volt a bujdosók, Tököly, majd Rákóczi Ferencz forradalmának előidézésében. Nem maradt hátra más, mint a »porcziózás«, vagyis az önkényes kivetés és annak erőhatalommal való beszedése. A nagy felszabadító háború alatt, mikor itt kellett állomásozni a császári sereg és szövetségesei legnagyobb részének, ha lehet, még rosszabbakká váltak az állapotok. Ügy jártak el itt, mint meghódított országban. És ez az állapot, melynek csak a harminczéves háború Németországban felelt meg, nálunk jóval tovább tartott. A szatmári megegyezés sem változtathatott azon a tényen, hogy a császári sereg nagy része itt maradt. Különösen a lovasságot helyezték ide, nem is annyira a török miatt, mint azért, hogy itt lehetett legkevesebb költséggel ellátni tisztet, legénységet, lovat egyaránt. A katonai excessusok állandó tényezővé váltak Magyarországon is, Erdélyben is. Ezeken, a kölcsönös elkeseredést egyre növelő bajokon segíteni volt hivatva az 1715. évi VIII. t.-cz., mely a bel-és külföldiekből álló állandó deréksereget befogadja, tehát többé idegennek nem tekinti és egyúttal ellátására évi, állandó adót szavaz meg. A császári királyi hadsereg tehát zsoldot kap, mi a régi portalis contributio helyébe lép, és ellátása is biztosítva van. Kap szállást, gyertyát s húst — mit később pénzül megváltanak — és meghatározott, lehető olcsó áron kap kenyeret, lova részére szénát, zabot, szalmát. Kaszárnya még alig volt és a tisztek elszállásolása és fényűzése még sok kellemetlenséget okozott, de átlag mégis már békésebb lett a katona és az ország lakosai közti viszony. Ha táborba szállt a sereg, szállítókra volt bízva az élelmezés. Harruckerék ezen gazdagodtak meg. Túlságos lelkiismeretesség sohasem bántotta e vállalkozókat. A legnevesebb köztük az 1738—39-iki török háborúban csak a hadvezér elnézésének, vagy másnak köszönte szabadulását az akasztófa alól, mert éhezni hagyta a sereget.