Századok – 1914

Értekezések - KUJÁNI GÁBOR: Brodarics István szereplése János király oldalán - 34

48 KUJÁNI GÁBOR. hogy a szlavóniai országgyűlésen való megjelenésre jórészt azért határozza el magát, hogy Nádasdyval, a ki egyáltalán nem hajlandó leveleire és üzeneteire válaszolni, találkozhasson és személyesen mondhasson el neki sok olyasmit, a mit tudnia kell ; de a mit se hírvivőre, se levélre bízni nem lehet. Ezért kéri Budáról írt (augusztus 24-iki) levelében, hogy a gyűlésre Nádasdy is feltétlenül menjen el.1 Mikorra a levél Nádasdyhoz érkezett, Kőszeg ostroma is vége felé járt. Jurisics hősiessége és kitartása megmenti ugyan Bécset, de annál siralmasabb helyzetet teremt hazánkban. A kudarcczal visszavonuló sereg minden útjába esőt fölprédált, letarolt, akár volt belőle haszna, akár nem. Ez a lélektani oka a szándékától elesett török sereg pusztításának, melynek szerencsétlen áldozata a Dunántúl és Szlavónia volt. Ezen országrészek megmentésének gondolatával már jóval előbb is foglalkoztak a magyar és szlavóniai rendek. Brodarics, a ki ez esetben szűkebb hazájáért is aggódik, tőle telhetőleg mindent elkövet, hogy a pusztítást meggátolja. Erről tárgyaltak az urak a zágrábi püspök palotájában is, a hová Nádasdyt és Pekry Lajost is meghívták. De mivel az első hírnök nem találhatta őket, a dolog pedig igen fontos lévén, Brodarics másodszor is visszaküldi hozzájuk futárját Ivaneczről, szeptember 23-án, még pedig azzal a teljesebb kéréssel, hogy a futár által vitt iratot elolvasás után pakkolják új papirosba és czímezzék meg Ibraim basának. Egyben arra is kéri őket, hogy a futárnak a basához jutását tőlük telhetőleg mozdítsák elő. 2 Szomorú események szemlélője volt ekkor Brodarics. Szinte tragikus a végzete ennek a minden ízében becsületes, hazaszerető és a békét nagyrabecsülő léleknek. Tragikus pedig annyiban, hogy ő, a ki egész életén át a béke áldásainak érvényesülésén fáradozott, maga alig élhetett csak néhány napot is békében. Mély lelki vergődések és fájdalmak tengerén úszik állandóan a békének és haladásnak bajnoka. Valóban sorsüldözöttnek tekintette magát, a kinek arra is ritkán, talán évek alatt egyszer, nyílt alkalma hogy szülőföldjét megláthassa s mikor ez teljesedésbe megy : az ellenség gyújtotta házak világítják be gyermekéveinek kedves színhelyét ; romhalmaz és félig égett gerendák meredeznek a ritka vendég elé és rokonainak vére kelt benne borzadályt. Erről számol be a Csázmán, 1532 október i-én kelt, Nádasdy czímén, de János királynak küldött érdekes levelében. Hűen értesíti János királyt minden fontosabb mozzanatról, a mi Szlavóniában történt. 1 U. o. 285. 1. 2 U. o. 286. 1.