Századok – 1914

Értekezések - KUJÁNI GÁBOR: Brodarics István szereplése János király oldalán - 107

Io8 KUJÁNI GÁBOR. Most pedig, hogy visszatérjünk Brodarics föntebb említett (1533 márczius 18.) levelére, melyben támutat Brodarics a közügyekre és azt mondja, hogy véleménye szerint a béke feltétlenül létre jön akár az ország megosztásával, akár a nélkül. Mert mindkettő megeshetik. Ezek egyikét nagyon veszélyesnek tartja ; hanem hát az fog történni, a mit Konstantinápolyban határoznak, a hová Ferdinánd a tárgyalásokat áttette. Ö azonban biztos abban és mást nem is hihet, mint hogy János király, bizonyos németpártiak véleménye ellenére, megmarad a jelenlegi állapotában és tekintélyében.1 Brodarics, a kit pécsi püspökségének ügyei Pécsre szólítottak, egy minden tekintetben érdekes és nagyfontosságú levéllel keresi fel Nádasdyt (1533 május 18). Benne van abban úgyszólván minden, a mi a napi politikára és a magánéletre nézve fontos. Ezen levél nélkül nehéz megérteni a nagyváradi békét megelőző eseményeket. Ezek a tudósítások valóságos kincsesházai a békealkudozásoknak. Miután Nádasdynak levelét megköszöni, siet arra válaszolni. Nádasdy minden valószínűség szerint föltárta levelében, hogy valaki (alkalmasint Gritti) személye útjában áll hazánk nyugalmának. Brodarics e tekintetben azzal iparkodik őt megnyugtatni, hogy a haza sorsa nem attól és egy halandótól se függ, hanem egyedül Istentől. A mi pedig Nádasdy hűségben való kitartását illeti, helyesli ; de egyúttal megjegyzi, hogy midőn a pápa, V. Károly, Velencze, Ferdinánd, a kiket Nádasdy megnevez és mások, a kikről nem szól, részben már elérték, részben iparkodnak elérni a szultán barátságát, akkor ők se tehetnek egyebet. — Én, Isten a tanúm és lelkiismeretem,— írja — a ki boldogult Lajos király halála óta legállhatatosbban kitartottam és minden munkámmal és fáradozásommal csakis a haza jólétét keresem, sokkal másképen érzek és más tanácsot adnék Uraságodnak és csak azt javallanám, hogy alkalmazkodjék a körülményekhez, a mit mindig bölcs eljárásnak tartottak. Majd Szent Pálra hivatkozva, buzdítja Nádasdyt : »Uraságod, a ki annyira szereti hazáját és a kereszténységet, szintén ne tartsa lealázónak és ne piruljon ne csak a törökkel, hanem még a tatárokkal, szaraczénokkal és bármifaj beli hitetlenekkel is szóba állani és velők ugyanazt az ételt és italt fogyasztani«. Mert ezzel, úgy hiszi, sokkal többet használ hazájának, mint ezek ellenkezőjével. A törökök Szlavónia elleni készülődéséről mit sem tud. Perényi Péter azonban, közelebb lévén a törökhöz, biztosabb hí-1 Tört. Tár, 1908. 325—326. 1.