Századok – 1914

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Wenczel király megválasztása 1301-ben 81

84 FRAKNÓI VILMOS. is úgy tudják, hogy bizony sok ajándék és még többnek Ígérete járta ; söt I. Károly király egyenesen kimondotta, hogy Wenczel kincstárának gazdagsága által sok nemest hajlított a maga részére, miről egyébiránt más adatok sem hiányoznak.« 1 Hogy az idősebb Wenczelnek, a királynak, a magyar trónra meghívásáról a felfogás mennyire átment a történetírói köztudatba, megvilágítja a következő eset. Loserth, a német forráskritikának egyik mestere, kritikai kiadásban közrebocsátván egy XIV. századbeli alább tárgyalandó cseh krónikát, a mely a valósággal összhangzásban az ifjabb Wenczelnek, a herczegnek, a magyar trónra megválasztatását írja le, ezt jegyzetben tévedésnek jelezi.2 Természetszerűen föl kellett vetnem magamnak azt a kérdést, miképen nyerhetett a mese általános elterjedést ? Erre válaszolni nehéz ; mert a téves elbeszélésnek a közel egykorú krónikákba betolakodása és az újabb történetírás által elfogadása teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Ugyanis a legrégibb és leghitelesebb történeti emlék a történteket a valóságnak megfelelő módon adja elő. Ez II. Wenczel cseh király életirata, melyet Thüringiai Ottó írt, a ki a II. Wenczel által alapított königsaali monostornak az ő uralkodása alatt apátja volt (1297—1314.), így tehát az elbeszélt eseményekhez a legközelebb állott. A hatvannyolezadik fejezet czíme : »Wenczel cseh király fiának Magyarország királyává megválasztatása.« Lényeges tartalma a következő : András magyarországi királynak halála után, egyetlen kiskorú leány örököst hagyván hátra, több hatalmas gróf és nemes, a budai polgárokkal és több más előkelő magyarországi város polgáraival egybegyűltek és érett megfontolás után az ifjú Wenczelt, Csehország és Lengyelország királyának fiát egyértelműleg királyukká és urukká választották meg. Figyelembe vették és megemlékeztek arról, hogy Csehország királyai Magyarország nemes királyainak nemzetségéből származnak, roppant hatalommal, nagy dicsőséggel és mérhetetlen gazdagsággal dicsekednek ; minélfogva némely magyarok a jutalomra számítva, hajoltak arra, hogy Csehországiján keressenek királyt . . . Azonban mások ezt az ügyet egyéb szempontokból önzetlenül karolták föl. Noha » 1 A magyar nemzet története. III. 9. 2 Die Königsaaler Geschichtsquellen. (Wien 1875.) !66.