Századok – 1914

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Történeti Szemle - 756

756 TÖRTÉNETI IRODALOM. -756 Als die Russen in Pressburg waren. Adatokat közöl az oroszoknak 1848-iki pozsonyi tartózkodásáról. Protestáns Szemle. 7—8. füzet. Rácz Lajos : Giordano Bruno halála. Stöhr Géza ama dolgozatával szemben (Religio, 1914. ápr.). melyben ez azt bizonyítja, hogy a Bruno máglyahaláláról szóló előadásnak nincs alapja, mert Bruno nem máglyán halt meg, a hagyományos felfogás mellett tör lándzsát és Stöhr érveit tarthatatlannak mondja. — Payr Sándor : Protestáns volt-e Nádasdy Tamás ? Erre a még ma sem eléggé tisztázott kérdésre ad a szerző feleletet az idevonatkozó újabb adatok felhasználásával. Tanulmányának ebben a részében, az akkori korviszonyok figyelembevétele és hangsúlyozása mellett, Nádasdy protestáns voltának igazolására előadja főleg magára a nádorra vonatkozó bizonyítékait. Revista Catolicü. 1914. III. sz. J. C. Filitti : Din archivele Vaticanului czímen folytatólag közli a mai Románia területén állt katholicismusra vonatkozó vatikáni okleveleket szövegben vagy regestákban. 1495—1699. évből hetven darabot ad. Kevés kivétellel magyar papok kinevezését, püspökké szentelését vagy jelentését tartalmazzák. — C. Auner a szereti, miikai és Szörényi püspökségek megszűnte után felállított argyasi püspökségről értekezik. (Episcopia catolicá a Argeyului.) VI. Orbán pápa állította fel 1381 maj. 9-én, mint a kalocsai érsekség suífraganeusát Havaséi akkori fővárosában ; hihetőleg Fekete Radu vajda feleségének, a dominikánusok nagy pártfogójának befolyása érvényesült az ügyben. 1644-ig élt több megszakítással ez a püspökség, de aligha lakott ott egy püspök is, mint megyés főpap. C.zímül viselték a reformáczióig tizenheten ; azután 1590-ben és 1644-ben van említés róla. Jórészt erdélyi papok, segédpüspökök viselik e czímet, az utolsó viselője azonban lengyel : Miklós lucki segédpüspök. A szerző sűrűn hivatkozik Karácsonyi tanulmányára. (Az argyasi püspökség. Budapest, 1905.) Revista pentru istorie, archeologie si filologie, organ al Societàtu Istorice Române (Bukurest) évkönyv 1913-ra, megjelent 1914. júliusban. A gazdagon illusztrált vaskos kötetben egy magyar tárgyú közlemény van : J. Ursu : Bátália de pe Cámpul Panii 1479, a müncheni udv. könyvtár 14.668. sz., eddig fel nem használt codexéből közli a kenyérmezei ütközet német nyelvű leírását. Becses korismertető bevezetést írt hozzá, magáról a közölt forrásról, a Codex koráról, írójáról stb. azonban nem szól. A német leírás a csata vezéreit >>Watristfan« és Kinesy Paulnak nevezi (Báthory István és Kinizsy). Ursu a bevezetésben és jegyzetekben az utóbbit következetesen »Pavel Chinezul«-nek nevezi. — Kretzulescu megállapítja, hogy az eddig Vasile Câmàraçul néven ismert moldvai krónikaíró tulajdonképen a tekintélyes állami méltóságokat viselt Buháescul Vasile bojár, kinek 1733-ban írt krónikáját közleni is kezdi. (I. közi.). A krónika párhuzamos szövegben adja Havaséi és Moldva történetét évek szerint. Temesvári Hirlap. 1914. 195. sz. Xántus Jánosné. Görgei tábornok levelei. Görgeinek három levelét közli 1884—1886. évekből, melyeket Görgei Xántusné atyjához Doleschall Gábor miskolczi orvoshoz intézett. Történeti Szemle. 1914. 4. füzet. Révay József : Ókeresztény symbolumok. (II. közi.) A lélek, a lélek elválásának, a halál utáni utazásának, a másvilági életnek (különösen a refrigeriumnak) és a halhatatlanságnak symbolumaival foglalkozik és ezek alapján végeredményként megállapítja, hogy az ókeresztény sepulcralis sym-