Századok – 1914

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Múzeumi és Könyvtári Értesítő - 753

754 TÖRTÉNETI IRODALOM. -754 kézikönyvei között nem az utolsó helyet foglalta volna el. (Beszterczénél a »Beszterczei Balázs« problematikus névnél inkább kívántuk volna az aacheni kincs beiktatásást). — Divald Kornél Gömör megyéből közli a magán- és templomi régiségek nagyobb sorát. Fontosabb emlékek : a Luzsénszky-féle osgyáni kastélyban Rákóczi László 1653-mal kezdődő naplója s ugyanitt egy II. Rákóczi Ferencz-féle kristálykupa (felírásában az S. O. M. nem lehet »Signum optimi meríti«, hanem állítmány lévén : solvit optima mérita). Rimaszombatból került ki Ferenczy István szobrásznak eddig gondosan elzárt ládája, telve itáliai bronzokkal, a melyeknek ez az újabb felfedezése sensatio erejével hatott, a mikor a Szépművészeti Múzeum tulajdonába mentek át. A rozsnvói francziskánusok haláltánczos mortuáriuma ezidősíerint unicumnak nevezhető az országban. (A csetneki templom déli hajójának apsisában deszkafallal elrekesztett s mintegy 4000 kötetből álló könyvtár szintén biztosabb helyre való volna s azt hiszem maga az egyház is szívesen szabadulna meg ettől a ma itt használatlan, de igen értékes könyvanyagtól . . . . ) — Bella Lajos Trencsén vármegyében mintaásatásokat vezetett. — Raffay Sándor beszámol a hallei egyetemi könyvtárral kapcsolatos magyar könyvtárról, a melynek alapjait Cassai György Mihály 1725-ben vetette meg s a mely két évszázadon át — az ott tanuló magyar diákok indolentiájából — igen siralmas viszonyok között tengődött. Ujabban dr. Reinhold katalogizálta a könyvtárban levő kéziratokat. (»Ezekben oly sok értékes anyag van, hogy róla a magyar tudós világot részletes kimutatással kell tájékoztatni.) A könyvtárban Szabó Régi magyar könyvei között nem említett 5 db. XVI. századi és 20 db. XVII. századi könyv van, ezek közül 4 unicum. — Az apróbb közlemények között Bella Lajos publikál egy torzrajzos római téglát Oroszvárról. A téglán jobb vállán keresztet czipelő embert látunk, a kinek nyelve lóg ki. Bár lehet, hogy csupán patibulumot hordozó rabszolgát gúnyol a téglakarczolat, nem lehet eleve elvetnünk Bella hozzávetését, a. ki a keresztényeket gúnyoló torzrajznak véli a tárgyat, olyannak, a minőt egyet már ismerünk a Museo Kircherianoban. 2—3. füzet. Roska Márton — a kolozsvári régészeti iskolánál immár megszokott precisióval -— ismerteti a perjámosi Sánczhalmon végzett ásatásainak eredményét. (Bár telepünk a maga leletanyagával erős kőkori reminescentiákat árul el, legelső rétegeiben már benne van a kőkor és bronzkor közötti átmeneti időben, felső, őskori rétegeiben pedig már a hazai bronzkor bevezető periódusának az emlékeivel fizeti az ásató munkáját.) Az ismertetést példaszerűen gazdag képanyag egészíti ki. — Hasfalván előkerült bronzkori nagy rituális szereléket bronzból ismertet Bunker Rajnárd. (A tárgy egyetlen — svédországi — analógiájára s az arra vonatkozó irodalomra referens tette figyelmessé a soproni múzeumot s így Bunker urat is ; sajátságosnak kell hát találnunk, ha egy magyar múzeum őre Bécs felé nyújtja az elismerés pálmáját). — 86 oldalra terjed a főfelügyelőségnek — a hatáskörébe tartozó közgyűjtemények 1913. évi fejlődéséről szóló — jelentése. A 84 intézetről szóló jelentések közül a debreczeni és a sepsiszentgyörgyi múzeumoké válnak ki tartalmasságukkal. — Szalay Imre báró »Kultúrházainkról« ad rövid áttekintést. — Jósa András a micskepusztai honfoglaláskori temetőről számol be. Érdekes, hogy az egyik magyar vitéz sírjában I.a Téne-kor kardot találtak. — Harsányi István Luther Mártonnak a sárospataki főiskolán őrzött könyveit ismerteti. Irodalmi ismertetések, külföldi szemle és hivatalos közlemények adják a füzet hátralevő tartalmát.