Századok – 1914

Történeti irodalom - Középkori krónikások. XII. köt. Ism. Márki Sándor 52

'54 TÖRTÉNETI IRODALOM. munkának nekifogni, hanem szeretetből, a mi mindig menteni tudta a tapasztalatlanságot« ; s a ki azzal vigasztalódik, hogy »amiképen kimerítő alaposság némelykor a tévedés melengetője, úgy a szent együgyűség mindig az igazság barátja«. Még szakembereknek is jól esik, mert tudományos munkásságukban pihenésszámba megy, hogy a szöveg egyes nehézségeivel nem kell küzdeniök, hanem jó magyar fordításból, úgyszólván teljes közetlenséggel élvezhetik a történetírásnak ezt a mesterét, a középkor szempontjából hogyan ítél az ókorról (pl. a 163. lapon) s milyen szigorú, néhol még a mai íróknál is mennyivel szigorúbb a középkorral, a maga korával szemben, a melyet mégis szeret. A nem szakembereket az előszóban addig is, míg Ottó második kötetét megkaphatjuk, jó lett volna az íróról előlegesen legalább annyira tájékoztatni, a mennyire azt egy lexikon teszi, vagy a mennyit Chevalier elégnek tart a Répertoire des sources historique du moyen age-ban (II. 3459.1.) ; hogy t. i. Ottó (a mint ő mondja, »Otton d'Autriche«) ini-ben (vagy 1114-ben) született, klosterneuburgi prépost volt, Párisban tanuít r 122-ben' morimondi czisterczita 1126-ban, apát ottan 1136-ban, freisingi püspök lett 1138-ban, a keresztes hadjárat historikusa 1147-ben ; meghalt Morimondban 1158 szeptember 22. Mindezt Chevalier (II. 3459—60.) 60 műre — köztük egy magyarnak (Marczalinak) német munkájára — hivatkozva mondja. A várva-várt új kötetben, a Gesta Friderici bevezetésében, a mi vállalatunk is bizonyára ezen irodalom áttekintésével ösmerteti meg velünk az írót. Ezt a kötetet Gombos most az író Babenberg családjának és a család birtokának, az osztrák határgrófságnak ösmertetésével vezette be ; mert — úgymond — »nem megvetendő támpont, valamely történetíró munkájának értékelésénél azon külső hatások ismerete, a melyek az írót az események megítélésében befolyásolhatták«. Ez kétségtelen ; de ha az itt követett arányokat megtartja, akkor Freisingi Ottó életének és működésének magyar jellemzése a legterjedelmesebbek közé fog tartozni az egész világirodalomban. Ennek pedig igazán örvendhetnénk, mert Gombos értekezése »Történetünk első századaiból« czímmel a Századok 1911. évi folyamában is megjelenvén, azt a Történelmi Társulat 1913 februárius 13-án a Szilágyi-jutalommal tüntette ki. Ahogy bírálói mondták, »mind felfogásával, mind tudományos kritikájával méltán megérdemli a kitüntetést, már csak azért is, mivel történetünknek egyik homályos korszakát új szempontból igyekszik megvilágítani«. Ha ez a siker a szerzőt arra buzdítaná, hogy megírja Ausztria középkori történetét, kiemelné egyoldalúságából azt a felfogást, mely az Ausztriára vonatkozó történetírásban most uralkodik. Különben is szégyene történetírásunknak, hogy