Századok – 1914
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: A moldvai csángók eredete 545
A MOLDVAI CSÁNGÓK EREDETE. 555 Sándor vajdának védelmet kellett adnia. A vajda befogadta országába a huszitákat, sőt az ellen sem volt kifogása, hogy az országban már addig lakó németeket, lengyeleket és magyarokat a huszita hittérítők a maguk tudományára oktassák.1 Hiába tiltakoztak ez ellen a kath. főpapok. A lengyel király örökösen féltékeny volt Zsigmond császárra és magyar királyra, nem akart tehát olyat tenni, a mi Zsigmondnak tetszésére lett volna és így nem űzette el Moldvából a huszitákat, a moldvai vajda pedig örült, hogy országába földmüveléshez, iparhoz értő emberek telepedtek. 1432-től 1439-ig elég idő volt ahhoz, hogy a magyarországi huszitáknak is tudomásukra jöjjön a fogadtatás, a melyben az ő hitsorsosaik Moldvában részesültek és azért irányították menekülésüket ezen országba. Moldva azonkívül ez időben a lengyel király fennhatósága alatt állott az akkori lengyel király, Ulászló és Albert magyar király meg épen haragban voltak egymással, — nem kellett tehát félniök, hogy a magyar király hatalma ott bántja őket. A magyar husziták annál kedvezőbben fogadott emberek voltak ott, mert értettek a szőlőműveléshez. A magyar husziták 1439-iki menekülése Kamonczról és Bölcsényből egészen alkalmas volt arra, hogy ott Moldvában új magyar népesség alakuljon, mert nem csupán férfiak mentek ki, mint eddigelé, hanem nők is,2 nem csupán egyes családok, hanem a hitvallásban, szenvedésben, üldöztetésben egybeforrt csoportok. Ez nem veszhetett oly könnyen el, mint az egyes kivándorló, vagy egyes család. Kedvezőtlen körülmények között is századokig fennmaradhatott és így a mai nyelvjárásra, szokásra nézve a székely magyaroktól teljesen különböző csángók nem származhattak mástól, mint az 1439-ben Kamonczról és vidékéről Moldvába futott szerémségi magyaroktól. Annál világosabb ez, minél bizonyosabb, hogy a szigorú ferenczrendűek mindjárt a kamonczvidéki husziták menekülése után lépéseket tettek, hogy őket fölkeressék és visszatérítsék. Már 1440 június 30-án megkapja a felhatalmazást egy másik Újlaki, Dénes nevű szigorú ferenczrendü szerzetes, hogy társakat válaszszon maga mellé és Szittyiába menjen.3 Ekkor tehát még nem tudták biztosan, hova menekültek az 1 Auner : i. m. 13—14. 1. 2 Toldy : Analecta : 240. 1. 3 Fermendzsin : Acta Bosnae 178. 1.
