Századok – 1914

Értekezések - PELZ BÉLA: A haimburgi béketárgyalások. 1621 január 25–április 22 - 477

494 PELZ BÉLA. budai, temesvári, egri, kanisai pasaságok alatt va-ló törökökkel . . . mártiusba császár megindul bizonyosan«.1

Arról is értesült, hogy az angol, svéd és dán királyok újból segítséget ígértek Frigyesnek s portai oratoraik útján Bethlent is bíztatták a további küzdelemre. Bethlen abba is hamar belenyugodott, hogy a rendek eltávozzanak s csak képviselőik maradjanak mellette, ezekkel könynyebben vélt czélhoz érni, bár azt már nem hitte el a rendeknek, hogy hazulról majd többet fognak áldozni. Csapatai az utolsó héten szerencsésen operáltak mindenfelé a határszélen, tudta, hogy Buquoy nem jöhet be máról holnapra az országba, addig pedig míg ez megtörténhetik, ő már összegyűjtötte seregét, a török-tatár segédcsapatok is megérkeztek. így tehát nem tartotta szükségesnek lemondani arról, a mit bír, mikor remélheti, hogy még többet szerezhet a meglevőhöz. Február 14-én újból megindultak a tárgyalások, de egészen más irányban, mint eddig. Ezen a napon ugyanis Péchy, Jakusith és Sándor a francziáknál jártak s átadták nékik a rendek írásba foglalt kívánságait. A császári biztosok vonakodtak ezt az iratot a közbenjáróktól átvenni azon kijelentéssel, hogy ők alkalmazkodnak Bethlen előző követeléséhez, t. i. hogy először az ő személyét kell kielégíteni és így a rendek kívánságairól most nem tárgyalhatnak. Hanem folytassák a tárgyalásokat ott, a hol elhagyták és mondjon le már Bethlen végleg és visszavonhatatlanul a királyi czímről, az ország teljes vagy részbeni kormányzásáról és hagyja el Magyarország területét. Csak az után tárgyalhatnak a rendekkel. Ha azonban a rendek még előbb elszakadnak Bethlentől, úgy ő felsége hajlandó kívánságaikat kegyesen meghallgatni.2 Másnap Bethune felkereste a császári biztosokat s tudatta velük, hogy Péchy panaszkodott, mert nem fogadták el a rendek írásba foglalt kívánságait, pedig remény van rá, hogy Bethlen, ha a kormányról nem is, de a királyi czímről hajlandó lesz lemondani, de csak úgy, ha az ő és a rendek kívánságait párhuzamosan tárgyalják. Azonban a császári biztosok utasításukra hivatkozva, továbbra is elzárkóztak attól, hogy a rendek kívánságait meghallgassák. Hasonló visszautasításban volt része Forgách Zsigmond nádornak is, ki külön akart a császári biztosokkal a rendek kívánságai felett tárgyalni.3 Forgách erre a lépésre azért határozta el magát, mert sejtette, hogy Bécsben 1 O. L. Tract. Publ. íasc. 14. No. 5. 2 O. L. Tract. Publ. fasc. 2. No. 7. és 9. — Dallos naplója 7 3- 1-3 U. ott.