Századok – 1914
Értekezések - LUKINICH IMRE: Egy erdélyi kereskedelmi társaság terve 1703-ból 464
466 DR. LUKINICH IMRE. tásba vette s az eddigi, sok tekintetben patriarchalis s legfeljebb egyeseknek kedvező gazdálkodási mód helyébe a kor igényeinek megfelelő rendszert kivánt léptetni. A bizottság főtörekvése Erdély adózó képességének emelésére s a kirótt adómennyiségnek méltányosabb elosztására irányulván, a fiscalitások tulajdonjogának elbírálása mellett a fősúlyt a bányák okszerű művelésére s az adózás alá eső telkek és társadalmi osztályok pontos megállapítására, monopoliumok létesítésére akarta helyezni, abban a feltevésben, hogy a szükségletet az így befolyó államjövedelmek az adózó alanyok túlságos megterheltetése nélkül is fedezhetik. Az 1701. és 1702-iki országgyűlések viharos lefolyása s a rendek ellenállása épen az adó kérdésében azonban arra mutatott, hogy a bizottságnak reformtörekvései az államérdekeknek túlságos előtérbe tolásával s ezzel kapcsolatosan a magánérdekeknek minden vonalon való megsértésével, csak a közfelfogásban teremtettek ellenséges hangulatot, a nélkül, hogy Erdély adózóképességét tulajdonképen jelentékenyebben fokozták volna. Minthogy pedig a külpolitikai helyzet újabb kialakulása a bécsi kormány felfogása szerint egyelőre lehetetlenné tette Erdély adójának bármilyen mértékű leszállítását, az eddigi adópolitika fenntartása mellett feltétlenül új jövedelemforrások nyitása vált szükségessé, így merült fel 1702. folyamán az erdélyi kereskedelem új alapokra helyezésének eszméje. A terv I. Lipót keleti kereskedelempolitikájával függött össze. A bécsi kormány a karloviczi békekötés után új kereskedelmi szerződésekkel közvetlen hatáskörébe igyekezett vonni a levantei kereskedelmet s a portával békekötésileg biztosított barátságos viszonyát új kereskedelmi utak nyitására akarta felhasználni.1 A Becker J. Joachimtól létesített Orientalische Compagnie árúforgalma annyit mindenesetre igazolt, hogy Magyarországnak is, Erdélynek is vannak kivitelre alkalmas, versenyképes termékei, mint pl. a réz és a kéneső,2 a kivitel fokozása és kiterjesztése egyéb nyers-' termékekre tehát nem Ígérkezett czéltalan és meddő vállalkozásnak. Az Orientalische Compagnie kereskedése átmeneti jellegű lévén, sem Magyarországot, sem Erdélyt nem vonta kereskedélmi érdekeltségébe, a mi viszont a bécsi kormány szempontjából nem volt közömbös, mely a joghatósága 1 V. ö. Takáts Sándor : Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt. Magyar Gazdaságtört. Szemle. 1899. 358 —591. 2 Taftttts Sándor: Ugyanezen dolgozat. Ugyanott. 1899. 352. 1. I * .. V ... * 'i
