Századok – 1914

Tárcza - Hivatalos értesítő - 351

.356 R. KISS ISTVÁN. Ennek igazolása végett első sorban is az 1439. évi törvényekre utalok. Könnyen kimutatható, hogy az 1439. évi törvénypontok nagy része Albert választása alkalmával keletkezett s azokat 1439-ben megújítva kétoldalú szerződésbe foglalták. Az országgyűlés által kiállított példány záradéka 1 a szerződésnek az országot kötelező pontjait tartalmazza. Ebben kijelentik az országlakók, hogy mivel őket a király mostani engedményei kielégítik, ezen törvényeken valamint a régi törvényeken és jó szokásokon kivűl újabb találmányú törvényekkel és engedményekkel nem alkalmatlankodnak s a király nem is tartozik újabb engedményeket adni seu in consuetudinem et legem adscribi. Ily értelemben beszél Ulászló conditiója és több törvényünk consuetudines receptae et approbatae-ról. Már most ha visszaemlékezünk arra, hogy épen az 1439 országgyűlés határozata alapján állapítottuk meg régi törvényeink és jogszokásaink első írásba foglalását, vagy legalább is annak kísérletét, — akkor előrebocsátott feltételünknek még kétségtelenebb igazolását láthatjuk az országgyűlés idézett nyilatkozatában. Az országgyűlés eszerint elismeri, hogy szokásjog csak a király elismerésével törvényes erejű, hogy új szokásjogot meg kellene erősítenie és a többi szokásjog közé iktatnia. Kétségtelen, hogy a szokásjogi feljegyzéseket is a tárnokházi levéltárban őrizték — még pedig valószínűleg articulusokba foglalva. Innen van az, hogy a mint egy másik értekezésemben egy specialis kérdésre nézve kimutatom, szokásjogunkat akár a törvényt különböző időben is csaknem ugyanazon szavakkal és sorrendben idézik. Tehát midőn a János király budai országgyűlése a decretumok és articulusok összegyűjtéséről, illetőleg revideálásáról intézkedik, akkor más szavakkal azt kívánja, hogy foglalják egyetlen decretumba minden magánvonatkozású intézkedés mellőzésével Magyarországnak akkor érvényes közönséges jogát, tekintet nélkül arra, hogy decretumba, vagy articulusokba vannak-e foglalva. E rendszeres összeállítás nyert volna decretum alakot a király és nemzet kölcsönös megegyezése alapján. Ezen végzemény helyes magyarázata segít annak kétségtelen megállapításához, hogy őseink a magyar jogot két könyvbe akarták összefoglaltatni. Az egyiket ismerjük : 1 Kovachich József Sylloge I. k. 58. 1. Jobb kiadás, mint a Vestigiabeli.