Századok – 1914
Történeti irodalom - Kajlós (Keller) Imre: Dr. Böhm Károly élete és művei. I–III. köt. Ism. Márki Sándor 327
TÖRTÉNETI IRODALOM. 363* tivistának tartják, ki csupán a valósággal foglalkozik ; holott foglalkozott az axiológiával is, azzal, a minek lennie kell, mint a szeretetnek és a szabadságnak. A történelmet nem is ontológiai, hanem axiológiai tudománynak tekintette. A Madách-Társaság valóban kegyeletes dolgot művelt, mikor ennek az emlékműnek kiadásával a historikusokat is figyelmeztette arra a nyereségre, a melylyel számukra Böhm filozófiai munkáinak, különösen Az Ember és Világának olvasása, helyesebben szólva tanulmányozása és maga ez a három kötet kínálkozik. Abban a szép czikkben, amely Böhm elszórt eszméit a rendszer fölépítése előtt ismerteti és csoportosítja, Kónya Sándor helyesen jegyzi meg, hogy »nagy embereket ismerni és gondolataikkal folytonos közösségben lenni : egyike a földi élet legfelségesebb gyönyörűségeinek«. Az ő czikkéből is látjuk, mily kíméletlenül harczolt Böhm a filozófiai történeteknek »utálatos alexaridrinismusa ellen«, melynél fogva mondatok és szavak miatt vetekedve, elfelejtkeztek az egésznek áttekintéséről. Tankó Béla már csak az általános történelembölcselet módszertani szempontjából is érdekesen veti össze Kant és Böhm filozófiáját. Én magam még hallani vélem azt a szép előadást, a melyen több tanártársammal együtt részt vettem, mikor Böhm a kolozsvári egyetemen 1904 február 12-én Kant halálának századik évfordulóján megkezdte Kant Immánuelről hirdetett jubiláris előadását. Ennek az előadásnak emlékezete is felkölti bennem azt a vágyat, hogy Böhmnek az egyetemen tartott bölcsészettörténelmi előadásai {melyekben nagy szeretettel loglalkozott a filozófiai erkölcstan történelmével is) Az Ember és Világa kiegészítéseképen könyv alakjában jelenjenek meg. Böhmről különben, mint egyetemi tanárról, Kónya írt egy tanulmányt ebben az emlékműben. Ennek további értekezései közé tartoznak : A logikai érték tana (bevezetésül Böhm filozófiájába) Bartók Györgytől ; Böhm dialektikájának eszmemenete Endreffy Jánostól és Gáncs Aladártól ; Böhm lélektana dr. Varga Bélától ; Böhm értékelmélete (különös tekintettel aesthetikai alapelveire) dr. Ravasz Lászlótól ; Böhm filozófiájának indításai egy vallásfilozófiai rendszer kiépítésére dr. Makkai Sándortól ; a mathematika ismeretelméleti alapjai, Böhm filozófiai rendszerére vonatkoztatva, Agai Lászlótól ; Böhm filozófiájának pedagógiai jelentősége Tankó Bélától ; a nyelvtudomány ismeretelméleti vizsgálata Csűri Bálinttól ; Böhm és Madách dr. Kristóf Györgytől s a máiemlített értekezéseken dr. Králik Lajosnak és Bokor Józsefnek szép megemlékezései régi barátjukról, Böhmről. A nagy művet a szerkesztő és dr. Thury Zsigmond Böhm egyetemi előadásainak és irodalmi munkáinak felsorolásával fejezik be.