Századok – 1914

Történeti irodalom - Veress Endre: Basta György hadvezér levelezése és iratai. I–II. köt. Ism. Gárdonyi Albert 321

326 TÖRTÉNETI IRODALOM. 326* Nagy súlyt helyez Veress Endre a jegyzeteire, melyeket nem átallott pontosan számba venni, mert Il-ik kötetének előszavában majdnem 2300-ra becsüli azok számát. Sajnos, a jegyzetek értéke nincs arányban számukkal, mert olyanokat is megmagyaráz, ; a mikre igazán csak teljesen laikusnak van szüksége. P. o. a Il-ik ' kötet 680. és 681-ik lapjain, hogy Eisenstadt Kismarton, Forchtenstein Fraknó, Güns Kőszeg és ödenburg Sopron magyarúl. Viszont sokat beszél a »hajdúzavarokról«, pedig bátran nevezhette volna nevén a gyermeket, t. i. Bocskay-felkelést írhatott volna. Ezt már meg kellett volna magyarázni ! A jegyzetcsinálás és hibajavítás szelleme nem egyszer annyira elragadja, hogy bizony olyan helyeken is hibát talál és javít, a hol nincs. P. o. a Il-ik kötet 82.-ik lapján Basta pro dictis pastoribus capituli Sabenensis elengedi az adót, a mit Veress Endre praedictisra javít s a jegyzetben hibás írással gyanúsítja az oklevélírót. A Il-ik kötet 407-ik lapján a »»devastati penitus et desolati« kifejezésből az et szócskát jegyzetben elvitatja, pedig teljesen a helyén van. Kevés hasonmás díszíti a két kötetet s e hasonmások csak dicséretet érdemelnének, ha egyikükön olyan felírást nem találnánk, a mit nem lehet szó nélkül hagyni. Basta 1604 február 8-iki lófőlevele ez Vajda István és Balázs számára, Veress Endre szerint pedig »Alsócsernátoni Vajda István és Balázs lófőlevele Bastától.« Ez nem magyaros ! Egyszóval nincs fogyatkozás nélkül ez a nagy munkával s készültséggel előállított kiadvány. Nem azért gyüjtöttük mi össze ezeket a fogyatkozásokat, mintha a Veress Endre érdemeit kisebbíteni vagy munkakedvét csökkenteni akarnók. A világért sem ! Csak a »festina lente« elvét ajánlanók a figyelmébe, mert annyi munkára egy ember nem elég, munkatársakkal pedig nem mindig tanácsos dolgozni. Megbízható s megfelelő készültségü munkatársakat ritkán lehet találni, az e tulajdonokat nélkülözők pedig több bajt okoznak, mint hasznot. Egyben azonban határozottan szembe kell helyezkednünk Veress Endrével. Nem szabad az oklevélkiadásokba túleredeti, illetőleg túlegyéni kezdeményezéseket bevinni, mert tudományos készültségü és gondolkozó emberek műve a mai oklevélközlési rendszer, a melynek előnyeit és hiányait megvitatta a kritika s a kritika megállapításait lelkiismeretesen felhasználta minden nemzedék. Higyje el nekünk Veress Endre, hogy nem lesz tudományos hírének a rovására, ha eddigi rendszerével szakít, s nagy készültségével és bámulatos munkaerejével az irodalom járt útjára fog lépni. Az elmondottakat pedig vegye sine ira et studio, mert nem a személynek, kinek tudományát és munkásságát megbecsüljük, hanem az ügynek szólnak. Szeretnők, ha a magyar