Századok – 1914

Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 303

A SZATMÁRMEGYEI NÉMET TELEPÍTÉSRŐL. 305 A nemesszívű nő igyekezett ugyan segíteni rajtuk. Búzáját velük arattatta le részibe ; lisztet és kenyeret osztatott szét köztük, de nagy számuk miatt sem elegendő munkát, sem elég élelmiszert nem adhatott nekik. Kénytelenek voltak magukkal hozott csekély készpénzükhöz nyúlni, hogy családjukat az éhhaláltól megmentsék. Hiába intette őket a grófné takarékosságra, hiába búzdította őket, hogy pénzükön jószágot vegyenek. A pillanat szüksége nagyobb volt, mint jövő boldogulásuk átértése ! Ők is panaszkodtak, hogyha most nem lesz ökrük és őszszel nem vethetnek, jövőre ismét ily szegények lesznek, de azt akarták, az uraság vegyen nekik jószágot. Házaik az 1712-ik évben csak ideiglenesek voltak, épen csak hogy a tél hidege ellen megvédjék őket. Szép, nagy házakat jövő tavaszszal szándékoztak építeni. Nem csoda, hogy oly nagy volt köztük a szököttek száma ! Különösen a német katonák szöktettek meg közülük sokakat. Ennyi nyomorúság közepette adta tudtára 1712 júl. 21-én Károlyi Sándor nejének, hogy aznap Ajtai Pozsonyból új csoporttal indul. Júl. 23-iki levelében pedig értesíti, hogy Grabarics uradalmi tiszt már elindult a svábokkal Károly felé. A gróf ugyan sajnálta, hogy ezt a csapatot is elküldte, de már későn kapta kézhez felesége panaszos levelét. Azt ajánlotta tehát, hogy küldjék a fölösleges népet Váradra, Diószegre, Micskére vagy Székelyhidra. Azért hozatott egyszerre ily nagy tömeget Németországból, mert véleménye szerint két-vagy három századon át nem alakul erre a helyzet többé ilyen kedvezőn. Neki 100 vagy 200 család is elég lett volna, de nemcsak magáért, hanem az egész vármegye benépesítéséért küldött ennyit. Az 1712-ik év nyarán érkezett sváb telepesek számát pontosan meghatározni alig lehet. Csak hozzávetőleg mondhatunk véleményt. Egy datum nélküli jegyzék ugyanis felsorolja Nagykároly, Kaplony, Csomaköz és Csanálos községek meglevő, meghalt és elszökött sváb férfilakosságának nevét és számát. Jóllehet a jegyzéken hiányzik a keltezés, mindenesetre 17T4 előttről való, mivel ezen korból vannak más jegyzékeink, a melyek kétségtelenül későbbiek a kérdéses összeírásnál. Bátran állíthatjuk, hogy 1712-ből való s a sváb jövevények végleges elhelyezése után íródott. 1712-re enged következtetni az a pontosság is, a melylyel az élők, halottak és szököttek számba vétetnek. Ezek szerint volt 1712-ben : Nagykárolyban .... 75 sváb férfi, meghalt 16, elszökött 33 = 124 Kaplonyban 30 » » » 5 » 28 = 63 Csomaközön 27 >> >> » 7 >> 30 = 64 Csanáloson 42 » » (hiányzanak) = 42 összesen 174 sváb férfi, meghalt 28 elszökött 91 = 293 Századok. 1914. IV. füzet. 20