Századok – 1914
Értekezések - VONHÁZ ISTVÁN: A szatmármegyei német telepítésről - 303
A szatmármegyei német telepítésről. (I. közlemény.)> A Rákóczi-féle szabadságharcz alatt Magyarország északi és északkeleti részeinek lakossága nagyon megfogyatkozott. A szerencsétlen népet nemcsak a háború borzalmai, hanem a háború nyomában járó dögvész és ragályos betegségek is pusztították. Mindezekhez nagyban hozzájárultak még az elemi csapások : árvizek, tűzvészek. Szatmár vármegye is kivette részét ez emberpusztító nyomorú Ságokból, s talán jobban is, mint az említett országrészek vármegyéi. Rombadőlt falvak közepette írták alá a hadviselő felek 1711 ápr. 30-án a szatmári békét. Alig hogy elszéledtek a kurucz seregek a majtényi síkról, Károlyi Sándor gróf, a hőslelkű kurucz vezér, már azt forgatta elméjében, hogy miképen népesíthetné be a lakatlan községeket,, hogyan építtethetné fel a romokban heverő falvakat. A magyar lakosság nem bizonyult elegendőnek a parlagon heverő földek megművelésére. Ezért elhatározta, hogy Németországból svábokat telepít be, a kik földjeik terméketlensége miatt úgyis kénytelenek voltak kivándorolni. Szándékát bejelentette úgy az udvari kanc.zelláriának, mint az udvari hadi tanácsnak egy-egy majdnem azonos tartalmú latin nyelvű kérvényben.1 A kérvények keltezése hiányzik, de tartalmukból kitűnik, hogy ezek az első ilynemű beadványok. Minthogy pedig az első sváb telepítés, a mint arra később rámutatok, 1712 június havában történt, a kérdéses iratoknak 1712 ápr. 5. és június eleje közt kellett iródniok. Utal bennük a gróf a telepítés szükségességére nemzetgazdasági szempontból és hangoztatja azt az előnyt, a mit a katholikus vallás általa nyerhet. Kéri úgy a kanczelláriát, mint a hadi tanácsot, hogy a letelepítendő svábokat mentsék fel útjukban a harminczadok és vámok fizetésétől, itthon pedig Magyarországon egy pár éven át a közterhek viselésétől, az ujonczozástól és szállásadástól. Mindezen kiváltságok biztosítására pedig néhány mentességi levelet kér. 1 Az összes okmányok, összeírások és névjegyzékek eredetijei,, a melyekre e tanulmány folyamán hivatkozás történik, a gróf Károlyi nemzetség levéltárában találhatók (Budapesten) az »Acta Svevorum« czímű csomagban (Ladula Ses).
