Századok – 1914
Értekezések - R. KISS ISTVÁN: Az első magyar közjog - 291
292 R. KISS ISTVÁN. István ugyanis idegen minta után indúlt s e mintával együtt mint egy járulékot vette át a latin nyelvet. A latin nyelv az előbb említett okból nem veszíti el polgári jogát, általános használatát akkor sem, a midőn a Szent István-féle rendszer ellen megindúl a visszahatás, midőn a magyar közélet megnyílt a szláv, görög hatás előtt is és a mikor felötlőbb mértékben megindúlt az önálló fejlődés. Míg rendes körülmények között élő nyelv úgy hozzásimul az élethez, hogy annak változásaival alakja, szókincse szellemének sérelme nélkül változik, a latin nyelv sok tekintetben nem képes követni a változásokat s a mennyiben lépést tart a fejlődéssel, azt saját szellemének megtagadásával teszi. Még a sok idegen szó nem árt a szellemnek, mert hiszen minden nyelv bővül jövevényszavakkal, de a barbár szóképzés, classicus kifejezéseknek oly értelmű változásai, melyeket a latin nyelv szelleméből, logikájával nyomozni, megérteni lehetetlen, mind mutatják azt a nehézséget, a mely egy élettelen nyelv és fejlődésben levő idegen társadalom egyesülése mellett előáll. A magyarországi latin nyelv már az egykorú idegenek előtt is csaknem érthetetlen volt és sok problémát vet fel a historikusok előtt még Bartal Antal nagyszabású szótárának megjelenése után, a mai napon is. Mert nem elég az egyes kifejezések alapjelentését bármi nagy nyelvészeti készséggel, ókori és középkori idegen szótárak segítségével megállapítani, s egy-két hazai használatot ráidézni ; sokkal mélyebb, sokkal rendszeresebb munkára : az adatok minél nagyobb számának állandó nyilvántartására, összehasonlít -gatására, biztos történelmi és jogi ismeretekkel való megvilágítására van szükség, hogy az alapjelentések változásait nyomon kísérhessük, régi jogi terminológiánkat megérthessük s a mennyire a nagy ingadozás közepette lehet, meghatározhassuk. Minél mélyebbé, minél szakszerűbbé válik munkánk, annál több kérdés merül fel : revisio alá kerülnek, nehézséget okoznak, vitát keltenek oly kifejezések is, a melyeket eddig észre sem vettünk, avagy ismerni, érteni véltünk. Hogy mennyit nyerne az oly munkával jogtörténetünk, mely a nyelvkincset is forrás gyanánt méltányolná, felesleges bővebben fejtegetni. Ezen alkalommal középkori latin nyelvünknek egy sajátságos, eddig, tudomásom szerint, fel sem tűnt kifejezését kívánom megmagyarázni.