Századok – 1914

Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 277

ADALÉKOK AZ EMIGRATIO TÖRTÉNETÉHEZ. 287 hol egy közös érzés hevíti a keblet. Ott a lelkek szeretve összeforrnak s egyesülve azonosulnak. Ezentúl mintegy varázsütésre elenyésznek az akadályok s a legtávolabb népek testvéiisülnek vágyaik-, közös törekvéseik- és óhajaikban. E testvérisülésben rejlik az emberiség előhaladása, ez leend alapja a szabadság- s nemzetek függetlenségének. — A hős magyar nép magáévá tevé az olasz nép reményeit, örömét és félelmét. Olasz vérrel vegyítve folyt a nemes magyar vér Italia dicsőséges csataterein. A testvérnemzetek kézszorítása szülé a magasztos szövetséget és testvériséget, mely közös honszeretetben és közös gyűlöletben fűz bennünket össze a közös ellenség ellen. — Ki lesz oly merész felbontani a frigyet ? A történet átruházandja azt az utódokra ; az idők hosszú sora csak erősbíteni fogja s a kajánok irigy törekvései megtörnek rajta, mint hullám a szirten. — Szivünkben egy űrt érzünk, távozni látván a hős csapatot, mellyet anny ira szereténk, s amelly után most még inkább vágyunk s forióbban szeretjük.. E vágy elmúlhatatlan s örökké maradand. — Ezredes Űr ! ha a magyar haza nem hivja fiait, engedje meg, hogy közöttünk maradhassanak, engedje, hogy keblünkre ölelve tarthassuk meg őket, miként emlékük örökké szivünkbe vésve maradand. — Teljesítse kérelmünket s mi áldani fogjuk önt, mindég, örökké. — A városi hatóság nevében : Guarinni Domenico, sindicus. A nemzetőrség nevében : Giannatasio Valerio, százados, Grassí Francesco, főhadnagy, Guarinni Cajetán, főhadnagy, Grimaldi Salvatore, főhadnagy.« Szép monumentuma e levél az olasz-magyar tesvériségnek és a magyarok véreontásának az olasz szabadságért. Ihász a fordítást nyilván a Magyarország szerkesztőjének küldte meg azzal az óhajjal, hogy nyomassa ki. De 1861-ben ez lehetetlen volt. A szerkesztő — mint a levél papírjának tisztasága mutatja — még csak nyomdába sem adta, s eszébe sem jutott azt a es. kir. rendőrség censorának bírálata alá bocsátani. Eltette az íróasztala fiókjába — emlékűi az utókor számára. * Befejezésül leírjuk még egy emigráns sorsát Rónay Jáczint megható szavaival. A történet hőse Lukács Sándor, a ki 1848-ban Győr városának volt a képviselője. A szabadságharcz után Amerikába emigrált, ott farmer lett s ottani életéről be is számolt Rónay Jáczintnak egy St.-Louisból 1850 nov. 29-én kelt levelében, a melyet a Pesti Napló 1851 jan. 7-iki számában közölt. A viszontagságok azonban a tetterős férfit gyorsan