Századok – 1914
Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 277
ADALÉKOK AZ EMIGRATIO TÖRTÉNETÉHEZ. 279 érdekesebb, mert ennek alapján Deák Ferencz is beleszólt a Pulszky-ügybe.1 »Tisztelt honfitárs !2 Meg lévén győződve a felől, hogy e levelet ön biztos uton fogja megkapni s igy compromissióról szó sem lehet, némely dolgokat akarok tudomásul vétetni, minek ha még most nem is, idővel hasznát veheti ön. Az nem titok önök előtt sem, hogy a magyar emigratio feje : Kossuth a küludvarok némelyikével hazánkra vonatkozólag minő egyetértésben van. Tudja az egész világ, hogy Kossuth nagy szelleme soha meg nem szűnt a haza felszabadítására minden eszközöket felhasználni. Kossuthnak Pulszky Angliában, sőtt még Olaszországban is legmeghittebb ágense volt. Azonban Pulszkynak a bécsi kormánynyal coquetirozása, programja s hazatérhetésérti folyamodása még Cavour életében szakadást idézett elő, melynek nem csak bizalmatlanság, hanem személyes gyűlölség is lett következése. E személyes gyűlölség Pulszkynak — mint látszik — lerántá álarczát s political életére elég tanúságot szolgáltat. Ö ugyanis látván, hogy a magyar emigratio fejei között, különösen pedig a hadsereg között Kossuthot népszerűtlenné tenni tán istennek sem áll hatalmában, elég botorán oly eszközökhöz folyamodott, melyek ha sikerülnek, nem Kossuthnak, hanem hazánknak ártanak leginkább. Ilyenek, hogy ő minden megbízás nélkül Caprerába nem egyszer szaladgált a nagy férfit 3 arra birandó, hogy Kossuthtal semmi érintkezésbe ne tegye magát, mert most magyar honnak egyetlen szentje Deák Ferenc, annak pedig Pulszky úr csak a meghittje, azonkívül sem a nemzet, sem Deák tudni sem akar másról ; ergo tehát Garibaldi tárja ki neki szívét s kössön vele frigyet, ha azt akarja, hogy Magyarországban kövessék zászlaját. — Ez mind titokban ment, mert Garibaldi bizony, 1 Üjházy 1837 ápr. 18-án nagy beszédet tartott Sáros vármegye közgyűlésén az ifjak (a két Lovassy stb.) elítéltetése ügyében. Emiatt — ugyanakkor, mikor Kossuth Lajos ellen — ő ellene is hűtlenségi pert indíttatott a kormány (1837—39), de azután csakúgy, mint a sok más hazafi ellen indítottat, ezt a pert is megszüntették még ítélethozása előtt. 1848 áprilisban Sáros vármegye főispánja lett Üjházy. 1848 szeptemberben felhívást bocsátott ki egy szabad vadász-csapat alakítására s ebbe elsőkként ő maga és három fia léptek be. 1849 juniusban a hétszemélyes főtörvényszék bírájának nevezték ki. 1849 szeptemberben Komáromban mint polgári kormányzó működött. (L. Szeremley 1848—49-iki krónika I. 71. 215., II. 182. 327. 329.) Komárom átadása után emigrált. A »M. O.« 1862 jan. 16-iki számában azt olvassuk, hogy az amerikai Egyesült-Államok kormánya Üjházyt Anconába consulnak nevezte ki s az olasz kormány e kinevezéshez az exequaturt megadta. 2 A levél Genovából 1862 márcz. 18-árólkelt. 3 Garibaldit.
