Századok – 1914

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Múzeumi és Könyvtári Értesítő - 234

22Ó TÖRTÉNETI IRODALOM. SiS Magyarország. 1914. 32. szám. Kossuth Lajos ismeretlen levele. Pásztor Árpád, Az Est munkatársa Kossuthnak 1851 aug. 16-án kelt és Makk tüzérezredeshez intézett levelét közli. Kossuth e levelében az új szabadság szervezésére, mely »évszaki rendszer« néven volt ismeretes, ad utasítást. A mozgalom nagy méreteket öltött, de egy Biró Mihály nevű székely ember árulása következtében meghiusult. — 41. szám. Kacziány Géza dr.: Öngyilkos volt-e Teleki László gróf? Mielőtt Teleki halálának körülményeire áttérne, röviden előadja az előzményeket. Nem lát elfogadható okot az öngyilkosság igazolására, azon véleményének ad kifejezést, hogy Teleki Lászlót 1861 május 7-ről 8-ára virradó éjjelen orgyilkos módon ölték meg. Mitteilungen aus dem 'Stadtarchiv von Köln. 1914. Heft 35. Franz Kováts : Handelsverbindungen zwischen Köln und Pressburg (Pozsony) im Spätmittelalter. A különlenyomatban is megjelent értekezést a könyvismertetések közt fogjuk méltatni. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. VII. évf. 4. f. Első helyen közli Wlassits Gyula elnöki megnyitó-beszédét a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Szövetségének Sopronban tartott közgyűlésén. — Divald Kornél a négy év előtt megnyílott Beszterczebányai Múzeum érdekesebb gyarapodásáról számol be. Minden bizonynyal a legértékesebb szaporulatot Libay Sámuel ötvös műhelyének maradványai, formatövei jelentik, a melyeket Ernyey József mentett meg az elkallódástól. (Divald ezt a körülményt nem említi.) — D. K. e czikkéhez kapcsolódva Mihalik József adalékokat közöl a beszterczebányai ötvösökhöz. — » Adatok az Alföld régészeti térképéhez« czímen Tömörkény István községenként rendezett értékes repertóriumot ad, a melyet a historikus is sok esetben haszonnal forgathat. — A Székesfővárosi Múzeum olasz metszeteiről értekezik Kremmer Dezső dr. »Ha e metszeteket történeti doeumentumoknak nem tekinthetjük is. azoknak egyetemes culturhistoriai becse s várostörténeti jelentősége minden kétségen felül áll.« Közülök a három legrégibb: Enea Vico rézkarcza 1542-ből. (A mecsetté és fegyvertárrá alakított Szent György-templomról hibásan tudja K. D., hogy semmiféle írott munkában szó nem esik róla : Evlia Cselebi részletesen megemlékszik róla ; még a kapuja feletti domborművet is ismerteti.) Érdekes, hogy ez a metszet és a nyomában készültek, a Gellérthegyet »M. S. Sidero« néven említik. Egy másik XVI. századi metszet, Giacomo Franco 1598. évi rézkarcza. (A Gellért-hegy nyugati lejtőjénél jelzett »S. Paolo« nevezetű kolostort nem kell épenséggel költöttnek elfogadnunk : a Gellérthegyi mezőőri lak mellett lévő romok között határozottan fel lehet valamely egyházi épület maradványait ismerni.) A harmadik legrégibb karcz az előbbivel egy évből, 1598-ból származik ; mestere Joannes Maius ; a lap kisérő szövege Buda sorsát tárgyalja »Giovanni Sepulio« (Szapolyai János) haláláig. Az értékes tanulmány aztán Budának egy nagy sor XVII. századi ostromképét és látóképét, valamint alap-és térrajzait ismerteti. »Történeti szempontból ki kell emelnünk azt a megdöbbentő jelenséget, hogy valamennyi olasz metsző jóformán német vagy holland forrásból merített ; mivel pedig a német metszetek is csodálatos leleményességgel merítettek egymásból, végeredményül kijelenthetjük, hogy 3—4 német egykorú forrásmetszetből táplálkozott ez az egész olasz metszetgyüjtemény«. K. D. munkálata értékesen egészíti ki Károlyi Árpád nagy munkáját ; sajnálnunk csak azt lehet, hogy egyúttal legalább a főbb metszettipusok képét nem kapjuk. — A kisebb közlemények során Harsányi István ismerteti Pruzsinszky Pál és Hamar István most megjelent műve alapján