Századok – 1914

Történeti irodalom - Gróf Andrássy Gyula: A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Ism. R. Kiss István 214

TÖRTÉNETI IRODALOM. SIS Egész határozottan ki lehet mutatni, hogy Nádasdy, mint nádor, a királyi csapatok fölött is fővezér és összetűzés idején Ferdinánd határozottan megparancsolja hadai parancsnokának, hogy engedelmeskedjék a nádornak. Pedig hát a nádor supremus capitaneus regni — és nem regis ! Se törvény, se gyakorlat meg nem változtatta a nemzet hadszervezetét és — bár korszakunkban sok támadás és mellőzés érte, — a nádorság jogkörét sem. Formailag a pénzügyi administratio is önálló és a tényleges kapcsolatot is meg lehet érteni, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország jövedelmei alig fedezték az administratio költségeit ; a védelemre eső hiányokat az I. Ferdinánddal kötött formális szerződés alapján a királyok pótolták. Tehát a hadügyi és pénzügyi administratióból nem azért nem lehet a magyar állam souverainitása ellen következtetni, mert ezeket az állam souverainitása sérelme nélkül közös ügyeknek jelentette ki, hanem azért, mert az a had-és pénzügy, a melybe Tezner szerint a nemzetnek nem volt beleszólása, nem is volt a nemzet pénz- és hadügye, még közös ügy értelmében sem. Jogosabban lehetne következtetni a titkos tanács és cancellaria szervezetéből, melyekre e fejezetekben gróf Andrássy nem terjeszkedik ki, ámde tisztán jogi szempontból e következtetések is kevés értékűek. Egyfelől a nemzet annyiszor követeli s iktatja a királyok által megerősített törvényczikkelybe a magyar királyi tanács és cancellaria régi jogait, hogy lehetetlen azt állítani, hogy lemondott önállósága, souverainitása ezen tényezőiről, másfelől ha fejlődött is ki a jogállapottal ellenkező gyakorlat, az jogi értelemben érvénytelen, illetve abból további consequentiát nem vonhatunk le, mert általános alapelv, hogy az uralkodók egyoldalú eljárása nem fejleszthet törvény rontó szokásjogot. Széles alapokon kel síkra Tezner azon állítása ellen, hogy a régi magyar rendi alkotmány nem volt a mai értelemben vett alkotmány, mert a király mindenható. Sokat concédai a rendi alkotmány lényegére vonatkozó fejtegetéseinek, de conclusiója megdöntésére — igen helyesen — utal a magyar királyi hatalom közhatalmi jellegére, a törvényhozás kétoldalúságára és magára a szabad királyválasztói jogra s az azzal járó conditioszabásra is. Fejtegetéseihez általában szívesen hozzájárulunk, csak épen egy érvére kell megjegyzést tennünk. Teszszük ezt is azért, mert tévedése ismét az egész magyar történetírás tévedése. Tezner a saját álláspontját azzal is igazolja, hogy reámutat arra, mily kevés és ösztövér törvényeink vannak e korban. Ezt azzal magyarázza, mert a hézagokat a király országgyülésen kivűl, egyoldalúlag kibocsátott törvényekkel szabályozta. Erre szerzőnk három kifogást hoz fel: 1. Valószínűleg több törvényünk