Századok – 1914

Történeti irodalom - Gróf Andrássy Gyula: A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Ism. R. Kiss István 214

2l6 TÖRTÉNETI IRODALOM. SIS sérelmek felelevenednek ; ezek megőrölnek még olyan nagy embert is, mint a milyen Zrínyi Miklós, a költő volt. Igen helyes érzékre vall, hogy Zrínyi pályájával jellemzi e korszakot s mutat rá a Habsburgok szűkkeblű, bizalmatlanságtól, sőt gyűlölettől vezetett politikájára, mely nemcsak nekünk káros, hanem őket is megakadályozza abban, hogy a magyarságban rejlő erőt kihasználják, sőt'azt egyenesen maguk ellen lázítják. A lelkiismeretlen politikának következménye a felkelések korszaka (1664—1711), melyben a nemzet végkimerülésig küzd szabadságáért és létéért. E korszak alatt jutottunk oda, hogy fennmaradásunk és alkotmányos szabadságunk okait alaposabb vizsgálat tárgyává kell tenni. E félszázad történetének szentelte gróf Andrássy e kötetének több mint kétharmadát. Súlyos, de igazságos kritikában részesíti a Wesselényi-féle összeesküvést. »Azok a nagy urak, a kik a vasvári béke után a nemzetet vezették, a bírálatot nem állják ki. Mozgalmuk meggondolatlan volt, mert nem voltak meg a siker feltételei (külpolitikai helyzet !) s mert azt a nehéz és fontos ügyet, melyre vállalkoztak, silányúl és könnyelműen kezelték«. Itt ragadja meg az alkalmat, — és igen helyesen — hogy annyi corrumpáló körülmény között a magyar nemzet politikai jellemének fejlődését nyomozza. Nagy műveltsége, elmélyedésre, elmélkedésre való készsége, ép erkölcsi érzéke és államférfiúi tapasztalatai ebben és ehhez hasonló általános jellemzésekben annyi becses szempont felvetésével, annyi kitűnő megfigyeléssel és gondolattal gazdagítják történelmünket, hogy azokat röviden ismertetni nem is tartom megengedhetőnek. Csak hangsúlyozom, hogy senki sem fogja csalódottan letenni könyvét, a kit nemzetének múltja és jelene érdekel. Még eddig minden felkelés mutatott fel némi eredményt : a Wesselényi-féle összeesküvés kudarcza után az uralkodóház boszuja nem ismer határt. Az engedékenységnek vége : a magyarok megtörése a következetes jelszó. A nemzet jelleméből lehet megérteni, hogy a csapás nem töri meg. Az urak elbuktak vagy félreállottak : a nép mozdul meg. És itt megint egy igen helyes szempont. A nép lázadása ép olyan kevés sikerrel kecsegtet, mint a Wesselényi-féle összeesküvés ; de ezt már nem ítéli el. Magas állásban lévő államférfiaktól meg lehet követelni, hogy a sikerrel előre számoljanak : néplázadást csak nagy szervezeti baj, csak a nép elkeseredése, pessimismusa okozhat. E pessimismus hívja ki a török támadását, Bécs ostromát, lesz alapja a török kiűzésének, de annak is, hogy a magyarság a török elleni harczban alig vesz részt. Az ország területi épségének visszaállítása régen óhajtott dolog. Nem egyszer vált hasznára az országnak, hogy két ellen-