Századok – 1914
Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: A királyi titkos kanczellária eredete és kialakulása Magyarországon 174
A KIR. TITKOS KANCZELLÁRIA EREDETE MAGYARORSZÁGON. 183. Egy szóval nincs olyan a bírósági eljárással kapcsolatos hiteles helyi működés, a melynek az anjoukori titkos kanczelláriai oklevelekben nyoma nem maradt volna. Nyilvánvaló ezek után, hogy a comes Capelle az Anjou-korban rendszeres hiteles helyi tevékenységet fejtett ki. Egyedül abban különbözött a többi hiteles helytől, hogy működése nem szorítkozott földrajzilag meghatározott területre, hanem a királyi udvarhoz tartozók hiteles helye volt. Jellemző sajátossága továbbá, hogy túlnyomóan az országbíró elé utalt ügyekben végzett hiteles helyi tevékenységet s csupán elvétve intéz a specialis presencia elé tartozó ügyeket, a minek magyarázatát természetszerűen abban találhatjuk, hogy a specialis presencia ez időben még rendkívüli bíróság volt, a mely csupán kivételes esetekben működött, a rendes udvari bíróságot az országbíró képviselte. A királyi titkos kanczellár hiteles helyi működésének másik ágáról, t. i. a jogügyletek megkötésének tanúsításáról is maradtak fenn e korból származott oklevelek. A szerződéses viszonyt eredetileg tanukkal vagy esküvel kellett igazolni s csupán a fejlődés későbbi szakaszaiban helyettesíthette az említett bizonyítékokat az írott oklevél.1 A fejlődés folyamán a bizonyítási eszközből, a mint már említettük, közokirat lett, a mely minden jogügylet érvényének törvényszerű kellékévé lett. Az ilyen okirat hivatalos elnevezése bevalló levél (littera fassionalis) lett, melyet csupán a hitelességi joggal felruházott személyek és testületek állíthattak ki. Hiteles helyekűl túlnyomóan a káptalanok és conventek szerepeltek, ugyanezen hivatást gyakorolták azonban mindazon személyek és testületek is, melyek hiteles pecséttel birtak. Ilyenek voltak a nádor, országbíró, vajda, bán, megyei és városi hatóságok. A gyakorlati életben legtöbbször előforduló jogügyletek az adásvételi szerződések, melyekkel a titkos kanczellária kiadványaiban rendszeresen találkozunk. Ilyen Vitus nyitrai püspök 1343 május 21-én kelt oklevele, melyben az Osl nemzetségbeli Miklós és János csornai jószágukat eladják.2 Továbbá Vitus nyitrai püspök 1344 január 19-én kelt oklevele, melyben Apori Miklós, János és Jakab turvéki jószágukat Becsei Tötösnek eladják.3 Vagy Miklós kalocsai érsek 1345 október 16-iki oklevele, melyben Miklós fiai István és 1 Illés, Magyar szerződési jog 29. I. 2 Soproni okltár I. k. 172. 1. 3 Zichy oktár II. k. 116. 1.
