Századok – 1914
Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 161
166 DR. POMPÉRY AURÉI.. Az első levél 1850 julius 23-án Londonban kelt. A kibujdosott már hazavágyik, otthon maradt övéiért aggódik, de még gyöngeséggel vádolja őket, hogy utána nem mentek, sőt megveti a visszatérő menekülteket és kijelenti, hogy csak általános amnestia esetében térhetne vissza. Az azonban már nagyon érdekli vájjon van-e kilátás ilyenre ? A levél így szól : »Kedves Barátom ! Te csak a régi gyanakodó barát vagy. De nem csodálom, hiszen ti még többet szenvedtetek mint mi. A sok csalódás, a sok bizonytalanság kebleiteket folytonos hullámzásban tartá, mellynek káros eredménye azon beteges érzet, melly leveledben keserű szemrehányás alakjában mutatkozik. — Én felednélek téged ? — hiszen ez esetben felednem kellene múltom legszebb napjait ! pedig kinek jelene hasonló az enyimhez, az csak a mult kedves emlékeivel derítheti fel lelkét... Tiz napja, hogy itt vagyok. Rónayval1 Belgiumban találkozván, őt is áthoztam s most Jankóval egy triumvirátust alakítottunk. Mi hárman egymást el nem hagyjuk, egyesített erővel harczoljuk magunkat keresztül azon akadályokon, mellyekkeli küzdelmet életnek neveznek. — Brüsselből elindulván, a nagy sietségben elestem, s bal lábamon egy nagy sebet ütöttem, ez s a tengeri nyavalya annyira elgyötröttek, hogy alig nyerhetém vissza egészségemet. A mult héten folyvást gyengélkedtem. — Császár2 ajánlatát szívesen elfogadtam volna, de miután Rónaynak még eddig éppen semmi pénzforrása sincs, jobbnak véltem a levelezést neki átengedni. Ö — úgy hiszem — bőven kipótolandja csekély tehetségemet. Az első levelet el is küldöttem Császárnak. A többi sokkal érdekesebb leend, mert szükséges, hogy az ember ezen átkozott nagy városban legalább néhány hetet töltsön, hogy magát mindenben otthonosan érezhesse s mindenről helyesen és érdekesen írhasson. — Ajánlod, hogy érettem a szükséges lépéseket, ha kívánom, megteended, s biztatsz, hogy térjek haza. A visszatérésrőli nézeteimet röviden megírom : Meg vagyok győződve, hogy ha Baloghnak3 irnék, mellettem ő is szót emelne ; bizton hiszem, hogy miután nem vagyok nagyon compromittálva, kieszközölhetnétek a kegyelmet részemre ; de én egyéni amnesztiát sohasem fogok kérni. Ha kormányzati szempontból a statusra nézve czélszerünek látandja az osztrák universalis amnestiát adni, mellyet használni vagy 1 Rónay Jáczint. 2 Az 1850 márcz. 9-én megindult Pesti Naplónak 1853-ig Császár Ferencz, a híres író, azután Emich Gusztáv volt a kiadótulajdonosa. 3 Balogh Kornél, a conservativ párt tagja 1848 előtt és 1848-ban.