Századok – 1914
Értekezések - POMPÉRY AURÉL: Adalékok az emigratio történetéhez - 161
Adalékok az emigratio történetéhez. (I. közlemény.) Azokról az időkről szólnak az itt következő feljegyzések, a melyekben a hazaszeretetről mint »szent érzésről, hitvallásról, religióról« beszéltek az emberek, — a mikor — miként Zichy Nándor gróf1 — még olyan jeligét nyomtak stampigliával a levélpapirosukra, hogy »Csak te lehess boldog, szép haza, szenvedek én«, — és tehették mindezt a nélkül, hogy frázishősökként, nevetséges posolókként tűntek volna fel. Az 1848—49-iki szabadságharcz leverése után a Kompromittáltak« közül sokan, a kik kimenekülhettek a hazából a győztes osztrák hatalom boszúja, üldözése elől, Törökországban, Angliában, Francziaországban, Svájczban, a Szárd királyságban, Itáliának egymásután ahhoz csatolt részeiben és Amerikában találtak menedékre. Ezeknek az emigránsoknak kint az idegenben előnyösebb volt a helyzetük, mint az itthon maradiaknak, mert szabadon beszélhettek és a rendelkezésükre álló eszközökkel minden erejükből küzdhettek leigázott hazájuk felszabadításáért. Igaz, hogy a czélt, a melyért küzdöttek s a mely Magyarországnak újra forradalomba vivése s Ausztriától való tökéletes elszakítása volt, nem érték el. Dc azért kitartó, szívós működésük épen nem mondható sem feleslegesnek, sem meddőnek. Mert nagyon könnyen megtörténhetett volna, hogy a franczia vagy az olasz segíti hazánkat. A lehetőség, hogy ezek a hatalmak a magyarokkal kezet fognak, nagyon is kísértett. A kapcsolat pedig a magyarság és az említett hatalmak közt egyedül az emigratio volt. Csak ebben, ez által szólalt meg a külhatalmakkal való szövetkezés szándéka. S ki tudja, hogy az a jog, a melynek győzelmét a conservativok előkészítették2 s a melyet Deák azután győzelemre vitt, győzhetett volna-e, ha az emigratio által felidézhetett veszedelem árnyéka ott nem lebeg Ausztria felett ? 1 L. 1861 jun. 24-én Székesfehérvárról Pompéry Jánoshoz intézett levelét, ez utóbbi hagyatékában. 2 L. a többi között Asbóth János »Jellemrajzok és tanulmányok korunk történetéhez« (Budapest, 1892.) cz. müvében a »Conservativek a forradalom után« cz. fejezetet. Századok. igi4. III. füzet.
