Századok – 1914

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1913-ban 1-78

6 DR. DÉZSI LAJOS. csolnakokkal és gályával ; saját magát, midőn a hodzsa szökéséért megkínozza ; egy másik képen megkötözve vezetik ; lefestette azt a jelenetet is, mikor szekereken szállítják rabtársaival Konstantinápolyba. Majd symbolikus képeket rajzol, a szerencséről, a halálról, a feltámadásról stb. Gyenge festmények, de mégis élénken beszélnek a lelki-testi szenvedésről, melyeket Wathay hosszú rabságában átélt. II. Wathaynak a festés csak időtöltésűi szolgált, de vigasztalta és fájdalmait enyhítette, hogy emlékezetben hagyhatja viszontagságos, gyötrelmes élete történetét. Ezért írta a fogság második évében (1605 febr.) »Az én jobb atyám Wathay Ferencznek, az atyám és magam életeknek minden állapotjokrul való históriaképen megírás« czímmel, melyben elmondja említett ősei, rokonai, főleg saját élete történetét egész az »átkozott« toronyba zárásig. Ezt használtuk föl ez életrajzi vázlatnál, ez 1838-ban nyomtatásban is megjelent. Azután két históriás énekben megírta kora nevezetesebb magyar-török csatáit és várostromait, melyekben neki is szerepe volt. Az egyik czíme : »Szinan és Ibrahim bassa idejében lett tatár rablásml való história és az szegény magyar nemzetségnek az üdőben történt, hallásra iszonyú, szörnyű veszedelmeknek rövideden való megírása és versekben elöszámlálása«. Azzal kezdi az elbeszélést, hogy Forgószélnél íorgóbb az emberi élet, Mert kit hol siralom és kit öröm követ, Melyből mind Ür s szegény jeles példát vehet Hogy egyaránt élte mind végig nem lehet. Azután a közpéldát vagy példabeszédet idézi, hogy lefektével dicsérd a napot, a minek igazságát bibliai példák : Achab, Dávid és Góliát, a Filiszteusok, Salamon és több más királyok sorsa igazolják. Majd országunkra tér reá, melyre a pártolás az isten igéjével, az igaz tanítók intésével nem törődés hozta a török uralmat s elmondja, hogy Szinán 1593-ban Veszprémet, Palotát hatalmába ejtette, a másik esztendőben az Alföldet özönlötték el a török és tatár hadak, mely pedig oly gazdag volt, hogy »szegény ember köztök, ha száz barma vala«, azután feljebb vonult a basa, »két várat mentében csakhamar fel-