Századok – 1914

Tárcza - Veress Endre: Mikor lett protestánssá Berzeviczy Márton? 149

152 TÁRCZA. munka hibáira ép az elhunyt dilettáns szerző iránti kegyeletnél fogva nem akartam külön minden adatnál reámutatni, mint a hogy tán egy hivatásos történetíró munkájával tettem volna. Hibás bírálóm ama további felfogása, hogy mivel — szerinte — »Berzeviczy Mártont főérdekei mégis a katholicismushoz fűzték, bizonyára sietett megnyugtatni a hitbuzgó Báthoryt, hogy áttérése csak formális«, mert erre a megnyugtatásra igazán nem volt szükség — még ha az áttérés akkor történt volna is — István király udvarában, melyben nagyon békésen megfértek a legkülönbözőbb hitűek, annyira felvilágosodott ember volt. Másrészt meg Berzeviczyt érdekei egyaránt fűzték a protestáns brandenburgi őrgrófhoz s a katholikus Báthory Istvánhoz, minthogy mindkettőtől részesedett adományokban ; sőt István király halála után, a mikor a katholikus lengyel főurak részéről sok méltatlanság érte, haláláig (nyolcz éven át) érdeke elsősorban protestáns hűbérurához kötötte, a kinek igyekezett is kedvében járni : meggyőződésből is, minthogy protestáns szellemben nevelkedett és szó sem volt arról, »áttérése csak formális lenne«, mivel Berzeviczy áttérése gyermekkorában történhetett, ha ugyan nem lutheránusnak született ; a mi föltehető. Bírálóm szerint Erdélyben »ép a Berzeviczy Márton hatalmas egyénisége viszi keresztül a jezsuiták letelepítését«, — mit bírálóm 1579 helyett 1583-ra tesz hibásan — nyilván, mert »lutheránus vallása tényleg sohasem vált gyakorlativá« — a minek kijelentésével Erdélyi ugyanabba a hibába esett, mint Berzeviczy Edmund — sa mit Berzeviczy Márton életében munkámból a protestánsok javára történtnek lát, azt bíráló mind nem érti meg, mert abból a fictióból indul ki, hogy Berzeviczy Márton csak java férfikorában tért át és áttérése formális volt. Ez okozza, hogy nem veszi észre, hogy Berzeviczy Márton leistenaui birtokán ugyancsak érvényesíti a »Cuius regio, eius religio« elvét, bár ezt Erdélyi tagadja, holott a hasonmásban is közölt hűbérségi adománylevélből idézem (a 173. lapon) a brandenburgi őrgróf kikötését, hogy »feleségével és gyermekeivel együtt hűségükön kívül az augsburgi hitvallást követő tisztes papot tartoznak birtokukon tartani«, a miből következik a fenti elv követése is. Ezt az elvet Berzeviczy Márton mindvégig követte is hűségesen, csupán katholikus özvegye, meg katholikusoknak nevelt és teljesen lengyelekké vált fiai nem tartották meg, a mi miatt az őrgróf erélyesen fel is lépett ellenük. Hibás kiindulási pontjából kifolyólag nem érti meg bírálóm azt sem, miért nem engedte meg Berzeviczy Márton, hogy falujában alattvalói az új naptárt használják és hiszi, hogy Berzeviczy Márton »vallásilag vagy teljesen indifferens volt, vagy az