Századok – 1913

Értekezések - DR. DÉKÁNY ISTVÁN: A művelődéstörténelem problemájához - 81

90 DR. DÉ KÁN'Y ISTVÁN. rázó elvet és kiválóan képes volt elibénk állítani, minő elhatározó befolyást gyakorolt e világnézet a kor tetteire. Egy kor tudatának gondos rajza teszi az ő művét művelődéstörténeti jelentőségűvé. À mult tudata jelekben, a forrásmüvekben ép úgy előttünk van, mint kortársaink tudata, hasonlókép jelekben. A mult tudatának látása okozza azt a közvetetten elevenséget, a melyet források olvasásakor érzünk, a midőn elmúlt korok sajátos jelenségeit ugyan­azon kor sajátos tudatállapotában szemléljük. A szemléltető 1 tör­ténelem előnye mindenekfelett épen ez. Sőt, a mi a fizikusra nézve a kísérletezés, az a historikusra nézve a forrásolvasás : a tudomány empirikus alapjaihoz vezet mind a kettő. Vizsgáljuk meg Bernheim felfogását. Szerinte vannak a múltnak »egyenes« maradványai, az írott források pedig a múlt­nak ismeretét »csupán ezzel közvetítik«, de nem maguk a múltnak a jelenre fennmaradt részletei. Bernheim számos helyen hang­súlyozza e distinctio lényeges voltát, mindenütt élesen meg­különbözteti a hagyományt (Tradition) a maradványtól (Über­reste). »Mindent, a mi közvetetlen a (történeti) eseményekből fennmaradt és megvan, maradványnak nevezzük ; mindent, a mit közvetetlen az eseményekből reánk hagytak, átmenvén és visszaadván einberi felfogás által, nevezzük hagyománynak.«2 E distinctióval szemben, vegyük a fentebbi példát, Fustel de Coulange művét, a mely a forrásműveket nem tartalmuk, hanem »felfogásuk« szempontjából elemezte. Az írott forrásokat is, a mennyiben egykorúak, a miit egyenes maradványainak kell tekintenünk, mert az egykorú források az illető kor tudatállapotát közvetetlenül elibénk tárják jelekben, tehát a mult közvetetlen maradványai, a jelen részei ép úgy, mint a hogy a korunkbeli tudatállapot kifejező jelei is a jelen részét alkotják.3 3. — A mult tudata egy, mint láttuk, főkép technikai okból a történeti megismerés kevésbbé értékes tárgyául tüntettetett föl, a melynek eliminálása szükséges. A kérdés ilyen felállítása azért sem helyes, mert az eliminálás csupán kép volt, a mely helyett sokkal világosabb a klasszikus hasonlat, a megismerés sajátos­sága, mint tiikrözési refractio. A források értéke a tükrözés hclyes-1 Barth : darstellende Geschichte. 2 Bernheim i. m. 1903. 230. 1. 3 Egyes methodikusok homályosan bár, de kifejezik a fentebbi fel­fogást. Monod, De la méthode dans les sciences, Paris 1909. fej. Histoire 335. 1. On ne doit pas oublier, que tout document historique est en lui-même un fait historique, que les document sont même les seuls faits historiques susceptible d'observation directe et permanente, que s'ils ne nous ren­seignent pas toujours avec certitude sur les faits de l'histoire, ils DOUS ren­seignent toujours sur ce que leurs auteurs et le plus souvent aussi les con­temporains savaient et croyaient sur ces faits.

Next

/
Thumbnails
Contents