Századok – 1913

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - 783

789 történeti. irodalom. Vjekoszlav a Monurn. spect. hist. Slovorum meridionalium XXXI. kötetéül kiadott »Antonii Vramecz : Krónika« bevezetéséül nyújtott. (Vjesnik kr. hrv.-slav.-dalm. zemaljskoga arkiva XV. 2. 81—92. 1.) Bojnicic Iván a zágrábi horvát-szlavon-dalmát orsz. levéltárban őrzött »Tentaraen publicum ex história veterum Croatiae . . . 1775.« czímű könyvecskét ismertetve, közli a kérdéseket, melyekre a varasdi cs. kir. gymnasium I. osztálya nemes ifjainak a horvát történetből az 1775 aug. 16-án megtartott vizsgálaton felelniök kellett. A kérdésekből látható, hogy az I. osztályú tanulóknak aránylag behatóan kellett ismerniök szűkebbkörű hazájuk történetét. Több kérdés az országnak Magyarországhoz való tartozása előtti korára, ezen kor vezéreire, fejedelmeire, mint pl. Miszlavra, Trpimirre, KreSimirre, Miroszlavra, Pribin vajdára stb. vonatkozik. (U. ott XV. 1. 70—72. 1.) V. az közli Mária Teréziának 1766 április 216-án kelt és jelenleg a zágrábi orsz. levéltárban őrzött horvát nyelven, a »kaj«-szólásban írt rendeletét, melyben Zala, Vas és a szomszédos horvát megyék jobbágyait — kik az urbárium rendezését oly módon értelmezték, hogy ez őket a földesurakkal szemben minden kötelezettség alól felmenti — kötelességük teljesítésére utasítja. (U. ott XV. 1. 75—77. 1.) Dr Gruber Dániel folytatja a diokleai-antivári és raguzai érsekség történetéről szóló értekezést, melynek keretében kiterjeszkedik Imre magyar királynak azon törekvéseire is, hogy a magyar király fennhatóságát a szerbekre is kiterjeszsze. (U. ott XV. 2. 104—147. 1.) Ivió Alexa folytatólag közli a magyarországi szerbek történetéről szóló tanulmányát, mely most 1629-ig vezet. A magyar monographiákban ezen tárgyra vonatkozólag szétszórtan található adatokat ügyesen egybeállítva és némileg kiegészítve, érdekes adalékokkal mutatja ki, mennyire szerették mind az ausztriai uralkodók, mind pedig az erdélyi fejeledelmek háború idején a szerb csapatokat szolgálatukba fogadni, mennyire kizárólagos foglalkozása lett a harcz ezen népnek és mily nehézségek támadtak vele békésebb időben : jobbágyokká a szerbek nem akartak lenni ; a hová letelepedtek, ott valósággal rémei voltak a szomszéd lakosságnak, mert tisztán rablásból akartak élni. A kiemelkedőbb csapatvezérek közül főleg Szlankaméni Rácz Györgygyei, Horvát (Deli) Márkkal, Temesvári Szávával és a romantikus életű Bakic Péterrel foglalkozik behatóbban, ki iránt Révai Ferencz neje, Forgách Zsuzsánna szerelemre gyúlt és a ki a nőt 1607-ben elrabolta, Detrekőbe, Balassi Menyhért özvegyének várába vitte, Révai vitézeit és Mátyás főherczeg seregét ágyúkkal fogadta, az elrablott nőt még az országgyűlés felhívására sem adta ki, míglen a kínos ügynek 1625-ben Révai Ferencz halála véget nem vetett, (ü. ott XV. 1. 48—69., 2. 92—104. 1.) Vilovszky István szemelvényül közli »HcTOpnja Eeorpaßa« — (Belgrád története) czímű és Belgrád székesfőváros megbízásából