Századok – 1913

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - 783

785 történeti. irodalom. Benne azt a hatást vizsgálja, melyet Napoleon gyakorolt Lengyelországra a varsói fejedelemség megteremtésével, illetve újjászervezésével. E hatás szerző szerint nagyon jelentékeny, mert Napóleonnak tulajdonítható, hogy Lengyelország újból erős szálakkal kapcsolódott a latin műveltséghez és birtokába jutott a Code Napóleonnak : az egyetlen dolognak, melyben ma Oroszországtól különbözik, s hogy ennek következtében társadalmi fejlődése törvényes formákba foglalódott. (Történeti Szemle, 1913. III. f.) Erdélyi László : A társadalmi osztályok Szent István államában és a Békefi-emlékkönyv. Erdélyi tanulmánya a Békefi Rémig tanáriműködésének emlékére kiadott emlékkönyv dolgozatainak ismertetése mellett, Hóman Bálintnak : »A társadalmi osztályok Szent István államában« czímű, ugyanott megjelent értekezésének széles alapokon nyugvó kritikai megbeszélése. A dolgozat kiegészíti azon polemikus, de mindenkor tanulságos czikksorozatot, melyek Erdélyi és Hóman közt a czímbeli kérdésre vonatkozólag épen a Századokban folytak, s melyek több vitás és homályos kérdésre derítettek újabb világosságot, de — úgy tudjuk — még másokat is felszólalásra fognak késztetni. (Történeti Szemle. 1913. 3. f.) Halaváts Gyula : Szászorbó vára. Szerző, ki a régi erdélyi szász várak szakszerű leírása és ismertetése körűi érdemes munkát végez, ez alkalommal a Szeben vármegye északnyugati részében, Kelnektői dk. a Székás-patak egyik oldalvölgyében fekvő Szászorbó parasztvárát írta le. A vár a község közepén, a hegyekből jövő két patakegyesülésénél, síkon terűi el. Eredetét szerző Zsigmond korában keresi ; történeti jelentősége azonban alig volt, Mihály vajda 1599-ben bevette és a községet is teljesen elpusztította, úgy, hogy a 400 család közül csak 16 élte túl a pusztulást. 1625-ben a várat helyreállították, mely azután az 1656-iki tatár beütéskor jó védelműl szolgált a lakosságnak. Ez az évszám a vár szereplésének utolsó emléke. (Hadtört. Közlem. 1913. 1. f.) Iványi Béla : Eperjes középkori ágyúöntőháza és puskapormalma. Az első adat lőfegyvereknek és ágyúmestereknek Eperjesen való létezéséről 1429-ből való, de csak 1441-ben lehet igazolni azt, hogy a városban ágyút öntöttek és lőport készítettek. Szerző a városi számadáskönyvekben és a város levéltárában található összes adatok alapján összefoglaló, érdekes képet fest Eperjes ágyúöntőházának, (gyshaws) és puskapormalmának középkori sorsáról, berendezéséről, üzemköltségeiről és mestereiről ; dolgozata a középkori magyar fegyverkészítés kevésbbé ismert részletét világítja meg. (Hadtör;. Trócsányi Zoltán. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása, 1612. oppenheimi kiadásának két töredékét ismerteti, melyek Ráth György könyvtárából kerültek elő. Érdekesek a bejegyzések, melyek a tö-Közlemények. 1913. 1—2. f.) L. SZÁZADOK. 1913. X FÜZET. 50