Századok – 1913
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - 783
783 történeti. irodalom. szik arra, hogy a közölt adatokból valamelyes következtetéseket vonjon. A feldolgozás hiányossága mellett is akadnak azonban az értekezésben használható részek, melyek közül első sorban érdemel említést »Az érsekségek és püspökségek története 1526—1547-ig« czímű fejezet. FOLYÓIRATSZEMLE. Reményi Antal : A legrégibb Kína. Szerző a kínai nép eredetéről, állítólagos bevándorlásáról szóló nézetek érintése után, részletesen tárgyalja az egyes dynastiáknak uralkodását és uralkodásuk eredményét, s vázlatosan ismerteti mindazt, a mit a kínaiak műveltségéről, vallásáról s művészeti emlékeiről maradandóbb értékűnek tart. Tanulmányában hangsúlyozza, hogy »a kínai népnek jövője van, sőt nagy jövő vár reá« ; a kínai conservativ szelleménél fogva nem mozgékony ugyan, de az Európával való sűrűbb érintkezésnek az az egy, nagyfontosságú hatása feltétlenül meg lesz, hogy Kína véderő j ét fejleszteni, modernizálni fogja, s ennek következtében katonai állammá fejlődvén, az európai befolyásnak véget vet. (Történeti Szemle, 1913. I. f.) IIeinlein István : Görög történeti problémák. Heinlein nevét a Történeti Szemle olvasói jól ismerik a görög történelemre vonatkozó tartalmas és önálló felfogású dolgozataiból. Ez alkalommal a görög történeti problémákkal foglalkozó modern feldolgozások eredményeinek ismertetésével kapcsolatosan, áttekinthető csoportosításban tárgyalja a pelasg kérdést, a dór vándorlást, az etruskok eredetét, Lykurgost, a királyság megszűnését Athenben, Kylon korát, az olympiai győzők jegyzékét, Drakon törvényhozását, a Solon-féle timokratiát, Kleisthenes alkotmányát, a salamisi csatát, az athéni vár felépítését és végül a makedonok faji és nyelvi eredetének kérdését. Mint a felsorolás mutatja, Heinlein a görögökre venatkozó modern történetírás összes eldöntetlen kérdését sorra veszi, s azok jelenlegi állapotát tanulságosan és világosan adja elő. (Történeti Szemle, 1913. I—II. f.) Márki Sándor : A senlac-hastingsi csata. Márki Sándor becses tanulmánya nem csupán a jelzett ütközet hadászati leírása, hanem a középkori hadtörténelembe való beillesztése is. A középkori hadakozás időnként és helyenként változó módját az egyes ütközetek beható tárgyalásából lehet megismernünk; így a XI. században kialakult lovagvilágnak taktikájától, annak gyakorlati alkalmazását legjellemzőbben a senlac-hastingsi csata állítja elénk, mely ezért a. lovagkori csatáknak tipikus példája. A nagy irodalom lelkiismeretes felhasználásával készült tanulmány nemcsak az ütközet pontos hadászati leírását adja, hanem annak politikai előzményeit és következményeit is. (Történeti Szemle, 1913. T. f.)
