Századok – 1913

Történeti irodalom - Tóth Zoltán: I. Mátyás hadügyi politikája. Ism. Borcsiczky Béla 773

777 történeti. irodalom. kat nem szokta rohammal bevenni, kímélte seregét, a mi a régi magyar gyakorlatnak is megfelelt. Ostrom és kiéheztetés együtt legtöbbször sikert aratott nála. Taktikája a heves franczia és az óvatos olasz harczmód között állott. Idegen országban első dolga volt a. várak megszerzése bármilyen eszközökkel, országában pedig előmozdította az építésüket. De arra is vigyázott, hogy a várurak ne pusztítsák a környéket. Bizalomra méltatlan embertől elvette az erősséget, beleszólt a várak eladásába, némely vár helvett pedig mást adott cserébe. Különösen a törökkel szemben fekvő végvárakról gondoskodott, ezért telepített oda szlávokat a Balkánról. Sajnos, hogy e »végvidék« terve is megsemmisült utódai alatt. A nemesség a végvárak védelmére köteles volt személyesen felkelni ; a városok pénzsegélyeinek nagy része szintén erre kellett. A jobbágyokat közmunkára kényszerítette, élelemszolgáltatást követelt tőlük, a mit a végvárakra fordított. Mátyás czélja az volt, hogy országának feltétlen ura legyen, mindenki engedelmeskedjék parancsainak. Ezt a felfogást neki kellett meghonosítania, valamint azt is, hogy ai, ország érdekei a magánérdek felett állanak. Lassanként a honvédelemben is kifejlődött az a tudat, hogy a köz védelmét szolgáló tényezők nem állhatnak kizárólag egyéni rendelkezés alatt. Az újkor előjele volt ez, de Mátyás után a középkor kaszt-szelleme lépett ismét előtérbe. Alattvalói nem értették meg Mátyást, a ki Magyarországot a kifejlődő erős nemzeti királyságok közé emelhette volna. Utána olyan renaissance uralkodókra lett volna szükség, a kik a Mátyásban megtestesült haladást elterjeszthették volna. Mátyás hibája, hogy »szolgákat és nem munkatársakat nevelt«, így nagy müvét senki sem tudta folytatni. A nagy király hadvezéri jellemzésével, katonái szeretetének leírásával fejeződik be Tóth munkája. Kár, hogy a szerző nem osztotta művét határozott fejezetekre, a mi áttekintését megnehezíti, pedig sokat tanulunk belőle arról az uralkodóról, »ki az első szent királynak nemcsak koronáját tette a fejére, hanem oldalára övezte annak pallosát is s kinek dicsősége egyúttal Magyarország dicsősége is.« BORCSICZKY BÉLA.