Századok – 1913
Értekezések - DR. R. KISS ISTVÁN: Az 1386-ik évi országgyűlések 721
724 It. KISS ISTVÁN. 2. A határozat egyik pontja Garai Miklós nádorról, mint néhairól emlékezik meg. 3. A töredékben előfordul — szerinte mintegy kiemelve — a Regia Maiestas kifejezés, a melyet ő Zsigmondra vonatkoztat. 4. A király mellett királynőkről (Erzsébet és Mária) is beszél a töredék. Minthogy szerinte Garai Miklóst 1386 szeptemberében ölték meg, Zsigmondot pedig az 1386 végén koronázták királylyá (szintén szerinte !) a 2. és 3. pontban megtalálta az első korhatárt, a mely után kellett kelnie a határozatnak. A királynők emlegetése pedig megadja a legvégső korhatárt is, azzal az okoskodással, hogy igaz ugyan, hogy Erzsébetet már 1387 januárjában megfojtották, de ezt a lázadók titokban is tartották ; köztudomásúvá csak akkor lett, miután Mária anyja nélkül tért vissza az országba. Mindez logikailag igen helyes ; csak a kiindulási alapul vett adatok korhatározása helytelen. Tévedés az, hogy Garait 1386 szeptemberében gyilkolták me g-A gyakovári véres nappal, — mint általában Mária változatos uralkodásával — a romantikus idők historikusai nagy előszeretettel, bőven foglalkoztak —- és régi kútfők, első sorban azonban Turóczi alapján 1386 július havára helyezték. E dátum ellen Horváth Mihály szólalt fel, a ki a bécsi udvari levéltárban megtalálta Máriának a velenczei 7000 arany forint évi adó lefizetéséről szóló nyugtatványát, mely szerinte : Datum Kapronche, die 4-a Septembris 1386.1 Ha tehát Mária még 1386 szeptemberben Kapronczán pénzt vesz fel, akkor nem kerülhetett fogságba júliusban. Ezért aztán csináltat vele és kíséretével egy jókora vargabetűt, hogy a kapronczai időzést és a dátum eltolódását is beilleszthesse a többi kétségtelen esemény sorozatába. Az ő okoskodása sem lenne helytelen, de van egy kis akadály. Az oklevél hibás keltezésű (— ha nem hibás olvasású !). Meg lehet állapítani ugyanis, hogy mielőtt a királynők a végzetes útra indultak, mivel pénzhiányban szenvedtek, a csak augusztusban esedékes 7000 arany forintot kikölcsönözték egy Pauli Mór nevű gazdag budai kereskedőtől (sőt, ha jól kivehető, némi szédelgéssel többtől is), átadva neki a nyugtatványt s felszólítva Yelenczét, hogy neki fizettesse le az összeget.2 Mint-1 Magyarország történelme II. k. 371. 1. 2 Anjoukori Diplomatiai Emlékek III. k. 618. 1.
