Századok – 1913
Történeti irodalom - Szabó László; Bártfai: A sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi-család története. II. köt. Ism. Gárdonyi Albert 692
692 történeti irodalom. 692 Karulyosi, Kendefi, Kenderesi, Kernyesdi, Klopotivai (ágazata : Bakócz), Lindzsinai, Livádi, Maczesdi (ágazatai : Kis, Kalmár, Kitidi, Boliczi, Párosi), Monyarosdi, Moré, Morsinai, Nadabori, Oncsokfalvi, Osztorói, Párosi, Pestyéni (ágazatai : Román, Pap, Kamarás, Léh, Károly, Csik, Filep etc.),Pogány, Ponori, Pulyi, Rusori, Seréli, Szacsali (ágai : Dán, Lupsa, Moré), Saakamári, Szálláspataki (ágai : Szerecsen, Erdélyi), gridi Szentgyörgyi, Szentpéterfalvi, Szilvási, Totesdi, ponori Török, Tustyai, Ungor, Vádi (ágai : Kopasz, Török, Haczaki), Várhelyi, Zajkányi, Zalasdi, Zejk stb. családok. Mindaz, a mit Csánki a kenézségről s ezzel vonatkozásban az; oláh eredetű, de magyar nemesivé vált családaink történetéről megállapított, meggyőzően tárja elénk, hogy »mily erőteljesen és tervszerűen, mily szívósan és mennyi bölcseséggel igyekeztek régi magyar királyaink a magyarságnak aránylag csekély számát pótolni és egyszersmind a betelepített idegen lakosságot az uralkodó magyar nemzet kötelékébe és érzelmi világába intézményszerűen bekapcsolni, sőt beolvasztani«. (Akadémiai Értesítő 1913. 567. 1.) Fejérpataky László a kötet tudományos jelentőségére már megjelenésekor felhívta a magyar társadalom figyelmét. »Tízezernyi mozaikszemből — úgymond — arra hivatott kéz a XV. századi Magyarország egyes részeinek topographiai és családtani szempontból oly teljes és hű képét állította elő, hogy abban a magyar történelmi kutatás diadalát ünnepelhetjük.« (Századok 1913. 242. 1.) Jogosan tehetjük hozzá, hogy Csánki műve a magyar géniusz teremtőképességének fényes bizonysága, mely büszkeségünk tárgya s mely szerzője nevét mindenkor tiszteltté teszi a hálás utókor előtt. DR. LUKINICH IMRE. Bártfai Szabó László : A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi-család története. II. k. 1733—1820. — Budapest, 1913. (751. 1.) A XVII-ik század végén hirtelen kiemelkedett gróf Széchényicsalád története a XVIII-ik század folyamán túlnyomó részben egyhangú s bizony állandóan nagy tárgyszeretettel kellett a szerzőnek munkáján dolgozni, hogy a családtörténeti események egyhangúságában el ne veszítse munkakedvét. Ez a tiszteletreméltó tárgyszeretet életet vitt a különben egyhangú világba s érdeklődést tud kelteri oly körülmények iránt is, a hol igazán kevés a figyelemre méltó. Szerzőnk állandóan oly közvetlenül tárgyalja az eseményeket, mintha a családdal szorosabb kapcsolatban állana, s gondos tekintettel válogatja össze azokat a mozaikdarabokat, a melyek tervszerű egymásmellé helyezéséből egységes alkotást tud teremteni. Ez lesz körülbelül a véleménye mindenkinek, ki a Széchényicsalád monograph'ájának második kötetét kritikai szemmel olvassa.