Századok – 1913

Értekezések - DR. MISKOLCZY ISTVÁN: Bajtay Antal szerepe Erdély közéletében - 656

662 DB. MISKOLCZY ISTVÁN. a ki azonban a közügyekbe nem avatkozhatott. Csakhogy ezzel a jogállapottal szemben a gyakorlat más volt. A parancsnokoló tábornokok Rabutintól kezdve folyton politikai befolyásra törekedtek, s a kormány a diploma rendelkezését minden módon kijátszani törekedett. 1712-ben a gubernátori méltóságra még megejtették a jelölést, de a király nem a jelöltet nevezte ki ; a főgenerálisi méltóságot pedig be sem töltötték.1 Mária Terézia is a központosító törekvésekben híven követi elődeit, habár az eszközök megválasztásában olykor el is tért tőlük. Az ő czélja is az volt, hogy Erdély teljesen az összmonarchia, a Habsburg-nagyhatalom érdekeit szolgálja. Ebben útjában állott a gubernátor, a ki a nemzeti jogok védője, a kit esküje kötelezett, hogy nemzetének törvényeit tiszteletben tartsa. Bajtay püspöksége idején Kemény László a gubernátor. Jó magyar, s ha a Habsburg-érdekeket támogatta is, hiányzott belőle a megfelelő erély. Tőle tehát minden áron szabadulni akartak. 1762-ben királyi rendelettel nyugalomba küldték, a rendelet szerint azért, mivel a gubernium működésétől függ a »kedvelt« Erdély jóléte, a gubernium vezetője pedig »gyakori betegeskedése és más előttünk ismeretes okok miatt« 2

feladatának nem tud megfelelni. Czéljai megvalósításához az első lépést Mária Terézia már 1744-ben tette meg, a mikor eltörültette az országgyűléssel a régi szabad Erdélyre emlékeztető törvényeket ;3

a kormányzó eltávolításával a második lépés is megtörtént. Ezt követte azonban br. Buccow Adolf generálisnak, a királyné mindenre kész hívének, erdélyi katonai parancsnokká és a gubernium elnökévé való kinevezése. Buccow önkényre hajló, gőgös katona volt, a kinek alkotmányról és jogról nem volt fogalma. Jellemére érdekes világot vet 1761 július 7-én kelt felterjesztése, melyben Bajtayról így nyilatkozik : »Bajtay püspök sokat fárad a guberniumban és bár úgy látszik, mintha nagyon szem előtt tartaná ő felsége érdekét, mégis nem ok nélkül tartok tőle, hogy benne is megvannak a magyar nemzet azon előítéletei, a melyek honfitársaihoz tapadnak.« A gubernátort, Keményt megvádolta egy Grassalkovichra mondott felköszöntője alkalmából, majd általában a főnemességre czélozva, így írt : »Bár előttem őrizkednek ilyesmit tenni, 1 Szilágyi: Erdélyorsz. tört, 502. 1. 2 »ob frequentem infirmitatem, notasque nobis alias rationes.« Orsz. Ivt. Transilvanica. 1762. 159. sz. 3 L. Katonánál 39. k. 251 sk. 11.