Századok – 1913
Tárcza - Hivatalos értesítő - 640
<648 ECKHAET FERENCZ. hogy 1250 után már általában volt az egyháziaknak és a nemeseknek pecsétjük.1 A XIII-ik században, tehát ugyanakkor, mikor a pristaldia romlásnak indult, elterjedt a pecsét használata. Ha egyéb nem, ép a poroszlók bizonyságának megszűnése segíthette elő a pecsétes oklevél elterjedését. Korántsem szűnt meg azonban már a XIII-ik század elején a tanukkal való bizonyítás, még a XIII-ik század második felében is előfordul, hogy királyi oklevél felmutatójától nemcsak fölös bizonyítékul, hanem minden kétség eloszlatására esküt is követelnek.2 De már 1221-ben egy sorba helyezi az országbíró az oklevelet a tanukkal : Evanescunt cum tempore, que geruntur nisi a voce testium vél testimonio litterarum summant firmamentum.3 AXIIT-ik század folyamán azonban az oklevél teljes győzelemre jut, már többé nem a poroszló, hanem az oklevél az >>assertor veritatis«. A magasabb bíróságoknál írásba foglalják mindazt, a mi eltőttük történt és a mi azelőtt a poroszlók bizonyságára volt utalva. Hogyan történt azonban a poroszlói intézmény lehanyatlása után a bizonyítás a bíróságon kivűl ? Hazánkban az egyházi testületeknek, káptalanoknak kezdettől fogva jelentős rész jutott ! 1 Hazai Okm. IV. 25. 47. III. 2. Wenzel V. 53. egy várjobbágy pecsétel 1291-btn. Guden 1079—80. oklevelén, mely ellen semmi kifogás nem emelhető, függ egy pecsét, mely nem maradt meg teljesen. Fejérpatakynak sikerült e pecsét egy másik példányát egy XIII-ik századi oklevelen megtalálni, miből azt következtette, hogy csak valamely egyházi testület élhetett ily hosszú ideig ugyanazon pecséttel (II. István oklevelei 10. 1.) A veszprémi káptalan javára szól mindkét adomány, de ennek megismerjük pecsétjét 1207-ből. A pecsét felirata : »Fortitudo mea et laus mea dominus« egyházi kiállító mellett szól. Mi azt hiszszük, hogy az 1079. évi oklevélre a pecsét, mely hártyaszalagon függ, később függesztetett rá. A viaszpecsét felfüggesztése úgy látszik, Francziaországból vette eredetét. (Bresslau, Urkundenl. I. kiad. 954.), hol a Xl-ik század első felében jönnek elő az első esetek. Innen terjed a szokás Kelet felé. Nyugat-Németországban csak a XII-ik század 2. és 3. évtizedében veszik fel e szokást. (Ilgen, Sphragistik, Meisters Grundriss. I. 339.) A német királyi kanczelláriában III. Konrádtól való az első két oklevél függő pecséttel. (Erben Urkundenl. I. 227.) Csehországban 1165-ből való az első függő pecsét. (Friedrich, Cod. Dipl. Bohemiae. I. 206.) Mindez valószínűtlenné teszi, hogy Magyarországon már Szent László korában függesztettek volna oklevélre pecsétet. Bizonyára az, a ki a XIII-ik század elején, mikor a függő pecsétes oklevél már divatban volt, megerősítette a veszprémi egyháznak szóló oklevelet, függesztette egyszersmind az ugyanezen egyház birtokában levő Guden-féle oklevélre is pecsétjét, mert az akkori jogfelfogás szerint, a pecséttelen oklevél, minő eredetileg a Gudenféle volt, teljesen értéktelen volt. Ily későbbi megpecsételésekről a külföldi praxisban sok esetben van tudomásunk. 2 Hajnik, okirati bizonyítás a középkori magyar perjogban. Akad. Ért. 1886. 5. 1. 3 Hazai Okm. VII. 9.
