Századok – 1913

Tárcza - Zoványi Jenő: Egy bírálat helyreigazítása 636

636 TÁ11CZA. Teleki Mihály anyjáról írt értekezése (1904) ; azonkívül nagy buzgalommal gyűjtötte a Kővár történetére vonatkozó adatokat is. Temetése nagy részvéttel folyt le, képviseltette magát a kormány, a tudományos és humánus társulatok ; koporsója mellett a bányászok álltak díszőrséget. Társulatunk elnöksége és a választmány tagjainak nagy része is elkísérte utolsó útjára a kerepesi temetőbe, a hol a főváros Deák Ferencz mauzóleuma közelében jelölt ki hamvainak díszsírhelyet. A Múzeumok és könyvtárak országos szövetsége október 5-én Sopronban tartotta meg ez évi közgyűlését. Wlassics Gyula elnök, gróf Teleki Géza, Szinnyei József és Hampel József haláláról is megemlékezett, A tisztikar megválasztása közfelkiáltással történt. Elnök Wlassics Gyula, I. alelnök gróf Teleki Sándor, II. alelnök Ferenczi Zoltán, titkár Mihalik József, jegyző pedig Gulyás Pál lett. A közgyűléssel kapcsolatosan folyt le a soproni múzeum gazdag és válogatott gyűjteményeinek megnyitási ünnepélye. EGY BÍRÁLAT HELYREIGAZÍTÁSA. (Válasz Pokoly Józsefnek.) Eddig még sohasem tettem, hogy részletes czáfolatába bocsátkozzam a munkáimmal foglalkozó bírálatoknak ; még ténybeli tévedéseket és rosszindulatú vagy személyeskedő megjegyzéseket is jobban szeretek agyonhallgatni, mint miattok vitát indítani. Az az elvem erre nézve is, hogy az illetőnek épen olyan szabadságában áll a maga nézetét nyilvánítni, mint nekem a magamét, melyet egyébiránt nem igen volt még okom egyes bírálatok alapján megváltoztatni. És hogy most mégis szót emelek egy különben tárgyilagos és elismerő bírálattal szemben, azt sem a magam érdekében vagy a. bíráló jogosult álláspontjának megváltoztatására irányuló szándékból teszem, hanem tisztán a tárgy különös fontosságára való tekintettel, s így ez alkalommal is jobbára ténybeli állításokra szorítkozom, a melyekre nézve előre jelenthetem, hogy egyetlenegy észrevételét sem fogadhatom el érdemes bírálómnak. 1. Hogy az ifjabb Rákóczi György »bizakodását R. Zsigmondra fordítom«, az amannak ehhez írott levele alapján történik. György ugyanis ezt írta Zsigmondnak : »Tolnai János állapotjárói mi semmit nem értettünk ; voltunk oly reménységgel, kegyelmed írását látván, Isten jó végét adja.« A miből kitűnik, hogy György kizárólag a Zsigmond reménységéből mérité a magáét s eredetileg és voltaképen Zsigmond volt az, a ki bizakodott a jó végben. 2. A Tolnai apológiájának »czenzura alá bocsátását a zsinat