Századok – 1913
Történeti irodalom - Fogel József: II. Ulászló udvartartása (1490–1516.). Ism. Szabó Dezső 613
616 TÖRTÉNETI IRODALOM. , 616 s következtetéseit az egész korszakon át sokszor csak ezekre alapítja, pedig a dolog természetéből folyik, hogy épen Ulászló alatt nem volt állandóság semmiben. Ugyanilyen túlzással állít néha bizonyos dolgokat valószínűeknek, a melyekre nézve pedig pontos tudomást lehetett volna szereznie. Elmondja például, hogy mindjárt Ulászló uralkodása kezdetén szükség volt adóra és az országgyűlés ezt az adót már 1490 októberjében megszavazta. Azután így folytatja : »Az összegét nem tudjuk. Bizonyára egy forint volt kapunkint«. (21. 1.) Ilyen kategorikus állítást nem lenne szabad alap nélkül koczkáztatni, mert ennek az adónak nagyságát igems ismerjük és nem is egy forint, hanem fél forint volt.1 Ugyanígy hibás az az állítása, hogy Ulászló 1494-ben »az országgyűlések erőszakoskodásai miatt eltért a törvényes úttól s (az adót) a főurak és főpapok és egyes vármegyék által szavaztatta meg«. (22. 1.) Az 1494 ápr. 24-iki országgyűlést Ulászló a Jagello-kor eg'sz folyamán szokásos országgyűlési meghívóval hívta össze s így ez az országgyűlés törvényes volt, legfeljebb azt kell megjegyeznünk, hogy a meghívás azt akarta elérni, hogy minél kevesebben legyenek jelen az országgyűlésen és ezért kelt 1494 márcz. 31-én, tehát alig három héttel az országgyűlésre kitűzött terminus előtt.2 Mindezek a megjegyzések nem akarják kisebbíteni a szerzőnek azt a nagy érdemét, hogy a II. Ulászló udvartartására vonatkozó anyagot csaknem teljesen összegyűjtötte és így e tárgyra vonatkozó tudásunkat lehetőleg tökéletessé tenni igyekezett ; de kitűzött czélját azért mégse érhette el mindenben. Mivel fontosnak tartotta az ország pénzügyi helyzetének összefüggését az udvartartással, a pénzügyek részletes rajzával kezdette meg elbeszélését, de ekkor kiejtette kezéből a fonalat és nem mutatja meg az olvasónak, mi volt a nyomasztó pénzügyi helyzet következménye az udvartartásra nézve. Pedig helyzete e tekintetben annyival is inkább kedvező volt, mert Csánki művében megkapta azt, milyen volt az udvar azelőtt és így aligha lett volna nagyobb nehézsége annak, hogy folytassa a kitűzött czélt és képet adjon az olvasónak arról, mint tiint el mindaz a fény és pompa, a mit Mátyás uralkodása alatt láthattunk. A könyv jelenlegi formájában azonban nem győződhetünk meg eléggé a munka befejező sorainak igazságáról, melyekben a szerző kutatásainak eredményeit összefoglalva ezeket írja : »Ilyen volt Ulászló udvara. Egyszer derült, máskor borult. Máról holnapra való, süppedő. Ide jutottak Mátyás alkotásai ! Oda lett a 1 Beatrix királyné 1490. okt. 24-i levels a körmöozi kamaragrófhoz »dica seu cuntributio medii fl jreni pro subsidio domini regis et totius reipublicae«-ról beszel. Házi udvari és állami levéltár. Papiers devenants de Marie etc. 3 Eredetije a M. N. Muzsumban, a Kapy-család levéltárában.
