Századok – 1913

Történeti irodalom - Kovách Ernő; Galsai: Aradvár és Arad város ostroma 1848/49-ben. Ism. Knr. 550

TÖRTÉNETI IRODALOM. 551 cagadhatatlanúl eleven írói képességgel. Aradi adatai szabadságharczunk másutt is mutatkozó borús analógiáit gyarapítják. Érdekesen szomorú, a mit zászlóalja előbb hiányos, később múzeumi változatosságú felszereléséről mond. De hozzáteszi: »Eszembe jutott, hogy életemnek mily változó korszakai vannak. Bécsből, a császári paloták fényes termeiből, a magyar testőrség gazdag köréből a katonasághoz kerültem. De hát hiába, azért jobb itt a kenyér, mint ott a kalács.« Főleg két szempontból becses. A hadi operácziókat, a mikre szükségünk van, érthetően taglalja. így a vár újaradi elzárásának felbontását a lippai csata után, mi a honvédparancsnok (Máriássy) baklövése ; a rosszúl őrzött vár többszörös éjjeli körűikémlelését; egy éjjeli roham előkészítését, midőn észrevétlen deszkahidakat raknak fel a honvédek a külső erődítményekre ; a decz. 4-iki hajnali megrohanást, mely előtt »a honvédek között paprikával megtömött töltényeket osztottak ki, hogy a kazamatákba lőjék az ellenség szeme közé« ; a fejetlenség, a hirtelenkedés miatt meghiusúlt roham lefolyását; Arad város állandó bombázását a várból ; a temesvári várparancsnok expeditióját a várnak élelemmel és lőszerrel való felszerelése érdekében, mi decz. 14-én a honvédség újaradi védelmi állásának gyors szétszórásával sikerűit is ; az új honvédparancsnok, Gaál Miklós ezredes várbombázási műveleteit; a bács-bánáti harcztér kiürítése [Damjanich, Vécsey felrendelése az északi hadsereghez] miatt bekövetkezett újabb temesvári támadást (az Arad körül folyó események közül az egyedül jelentékenyet), mely február 8-án a Maros jobbpartjára, Arad városára zúdult és előbb a honvédek visszaszorításával, majd győzelmével végződött az úgynevezett »utczai harcz«-ban a naplóírónak is derekas közreműködésével; végül a visszahúzódott ellenség újabb támadó kísérleteinek visszautasítását, és az Üj-Aradra intézett, naplóírótól vezetett több sikeres támadást. Április 17-ével végződnek a publikált feljegyzések, midőn Kovách a táborkari újabb beosztására ráunva, a délvidéki harcztérre vezényelt zászlóalja után ment. így az aradi vár bevételét, a harmadik, illetve negyedik parancsnok, Vécsey gr. sikerét már nem érte meg Aradon. Még érdekesebbek az eseményeket bevezető és követő korrajzoló feljegyzések, melyek a szabadságharcz lélektanához és külsőségeihez mint pontos, igazságos, őszinte adalékok — a memoireoknak általánosan ezek a becses közreműködései — idővel kritikai erővel fognak szolgálni. Elevenen rajzolja a bombázás egyes jelenségeit, pl. midőn egyszer az oláh püspöki lak is leégett, de a rajta lengő nemzeti zászló sértetlen maradt, a miből a csodájára járó közönség a nemzeti ügy győzelmét, majd a tűzfalnak néhány nap múlva történt beomlása és a zászló lezuhanása után a végső bukását jósolta, vagy Ferencz József trónralépése alkalmából a várból a