Századok – 1913

Történeti irodalom - Szekfü Gyula: Serviensek és familiarisok. Ism. Hóman Bálint 540

544 TÖRTÉNETI IRODALOM. szerint »az egy'telkes nemeseket, a magukat urak költségén fenntartó nemesek és familiárisok allodialis házait, a villicusokat, a nagyon szegényeket, a puszta helyeket és a malmokat. «A szegény, úri költségen, mint ma mondanók, úri kon) hán élő familiárisok — nemesek és nemtelenek — egyaránt adómentesek voltak nem a familiaris viszony, hanem a szegénység összefoglaló kapcsa következtében. Zsigmond 1435 : VI. t.-cz., a mely a familiaris tisztek hatalmaskodásaival szemben az urat bíráskodási joggal ruházza fel »non obstante nobilitatis privilegio«, és a károkért az urat teszi felelőssé, nem kiváltságot akar az uraknak biztosítani, hanem ő ellenök irányult, a kik hatalmaskodásaikért felelősségre vonatván, szívesen takaróztak tisztjeik nemesi mivoltával s ez alapon megtagadták a károk megtérítését. Az 1458 : XXVII., 1468 : VII., 1471 : II., 1486 ; XXXIII., XXXIV. t.-cz. a familiarisi szerződésből folyó kötelezettségek (számadás, hír nélküli távozás, károkozás stb.) esetén ad az úrnak némi önbíráskodási jogot. Ezek valóban a nemesi jogok némi korlátozását mutatják, de Szekfünél a ténylegesnél sokkalta nagyobb jelentőségre emelkedtek. A katonáskodásról mondottak nem bírnak jelentőséggel. Ki kell emelnünk, hegy a familiaris viszony mindig személyes jellegű volt, sohasem birtokon alapuló, noha Szekfü avval, hogy egy familiarisnak több ura is lehetett, bizonyítani igyekszik, hogy idővel e viszony alapja a birtok volt. A felhozott példákban azonban az urak mindig vérrokonok, leszámítva egy esetet. Ez esetben Kinizsi Pál és Magyar Balázs 1478-ban szereplő közös familiarisának tulajdonít szerzőnk e szempontból igen nagy jelentőséget (62., 64. lap). Ügy látszik, nem tudja, hogy Kinizsi Magyar Balázsnak mostohafia, sőt 1474 óta törvényesen örökbefogadott fia volt. Nem tagadjuk, ámbár erre Szekfü adatot nem hoz fel, hogy a nagybirtokosok körében meglehetett a törekvés a nemes familiarisaik felett való teljes joghatóság megszerzésére. Nem vonjuk kétségbe, hogy itt-ott előfordult egy-egy hatalmaskodási eset, bár erre is csak két adatot ismer szerzőnk az egész középkorból (71. lap). Hiszszük azt is, hogy a familiárisok gyakran maguk vitték ügyeiket uruk döntése elé, megbízván annak ítéletében. Viszont tény az, hogy sehol sem találunk oly törvényes intézkedést, a mely a nemes familiarisokat a többi nemesektől különálló, más közjogi helyzetben élő társadalmi osztály tagjaiként tüntetné fel. Szükségtelen volt tehát Verbőczinek a familiárisok »egy részét a nemesek közé emelni, másokat a jobbágyok közé leszorítani«, mert azok közjogilag különálló osztályt hazánkban sohasem alkottak s különleges törvényeik vagy szabályaik sohasem voltak, a miket Verbőczi elhallgathatott volna. Érdemes lett volna Verbőczi működésének