Századok – 1913

Történeti irodalom - Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése. VI. köt. Ism. Dr. Lukinich Imre 535

539 TÖRTÉNETI IRODALOM. A fejedelemség részéről tapasztalt nem várt ellenállás a váradi pasát a Bánffytól ajánlott békés megegyezés gondolatának elfogadására késztette. Október közepén tehát megbízottait Kolozsvárra küldte, hol azok Bánfiyval okt. 19-én a hódoltsági kérdésben Erdélyre a múlthoz viszonyítva, kedvező egyezségre léptek. Az egyezség jelentőségét Bánffy bizonyára nem értékelte túl, midőn azt jegyzi meg róla, hogy »annyi esztendő forgása alatt sem portán, sem ott Váradon csak legkisebbikét is ennek nem obtineálhattuk és ha semmi egyéb jó benne nem volna is, de . . . az vármegyéket már talán nem piszkálhatják is annyira, hogy elvegyék tőlünk«, holott »még eddig soha azokrul az vármegyékml alább nem szállottak, hanem hogy övék az«. A hódoltsági határkérdéssel egyidejűleg élénken foglalkoztatta Erdély diplomatiáját a bujdosók ügye is. Erdély a magyarországi rémuralom elől menekülő nemesség menedékhelye lett, hol bizto.s oltalmat találtak. Apafi a bujdosókat a bécsi udvarnak többször megújított kívánságára sem adta ki, úgy hogy 1671-től fogva a két kormány közt mindinkább erősbödő feszültség állott be. Az ellenszenvet a bécsi kormány iránt a magyarországi protestáns vallásüldözés is fokozta, úgy hogy Erdélyben az a terv merült fel, hogy a külföldi protestáns államok közbenjárását fogják kikérni. Bethlen Miklós viszont azt javasolta, hogv az üldözött protestáns szegénységet Erdély lakatlanabb vidékeire kellene letelepíteni; nagy kár, hogy ez az eszme nem válhatott valóra. Az Erdélybe és török hódoltsági területre menekült bujdosók lassanként szervezkedni kezdtek ; Teleki határozottan rokonszenvezett mozgalmukkal, mint azt erre vonatkozó nagyszámú levelei mutatják, sőt érdekökben 1672 szeptemberében kísérletet is tett a királyi területre való fegyveres beütésre, de mint ismeretes, kevés szerencsével. Kudarcza erdélyi nyilt és titkos ellenségeit azonnal megmozgatta, a kik ellene hangulatot igyekeztek teremteni, azt híresztelvén, hogy Teleki kimenetele nagyobb ok a hazának veszedelmére II. Rákóczy György Lengyelországba való menetelénél és ha ez nem nota, nem perturbatio publieae pacis, úgy soha semmi nem az. Daczó János nem szánta volna Telekit elevenen megnyúzatni és épen azok, — »a kiket Teleki sokszor jól tartott, a kiknek szolgált, készek lettek volna egy órában elveszíteni«. Kétségtelen, hogy Telekit ez alkalommal csak Apafi szokatlan erélyes magatartása mentette meg. Maga Teleki azonban továbbra is élénk összeköttetésben állott a bujdosókkal, sőt újabb támadásra is kész volt, bár arra sor a györkei vereség után nem került. A vereség ellenére a következő években fokozatos erővel folyt a bujdosók szervezkedése és a jövő erőpróba előfeltételeként a porta tényleges beavatkozására irányuló diplomatiai munka. Mindezen mozgalmakban Apafi mellett Teleki vitte a főszerepet, kitől a bujdosók vezető férfiai mindenkor, még csekélyebb jelentőségű