Századok – 1913

Értekezések - DR. RELKOVIĆ NEDA: A felsőmagyarországi hét alsó bányaváros legrégibb közgyűlési jegyzőkönyvei - 518

A 1 ELSŐMAGYAROBSZ. HÉT ALSÓ BÁNYAVÁROS LEGRÉGIBB JKVEl. 533 hogy szabad királyi várost nem lehet »parasztmunkára« fogni.1 Igv történt, hogy Pogrányi a feldúlt Drégely-Palánk felépítéséhez sem tudta kieszközölni a városok hozzájárulását.2 1609-ben ismét Körmöcz panaszkodott, hogy Bars vármegye öt községének közmunkáját követeli a lévai vagy palánki vár építéséhez.3 Mindezen terhek halvány képét nyújtják annak a sok szenvedésnek, a melynek a városok ki voltak téve.4 Az anyagi panaszokhoz fizikai nyomor is járult. A folytonos háborúskodás nyomában fellépő pestis és egyéb betegségek ép a tizenötéves török háború alatt szedték a legtöbb áldozatot.5 Igv szükségessé vált az állandó orvos tartása. A városoknak érdekükben volt, hogy tani lt embert fogadjanak szolgálatukba. 1597-ben már volt orvos, a kit a selmecziek a társvárosok jóindulatába ajánlottak.6 Hat év múlva Wexi Kristóf orvos búcsúzott a városoktól; köszönetét Fleischer Antal selmeczi tanácsos tolmácsolta a városok közgyűlésén, mert az orvost a szász választó hívta meg magához. Wexi a maga helyébe Stupan orvost ajánlotta, de a városok nem voltak hajlandók őt elfogadni, mert katholikus vallású.7 1613-ban Kumrilch Jeremiás orvos ajánlkozott Troppauból. A városok mind a három kamarát megkérdik, tartsanak-e orvost, de ezek tagadólag válaszolnak. Sokalják a kiadást, mivel a tábori borbélyt (Feldscherer). Purch Mátyást úgyis fizetik. Ennek a főkamaragróf is fizetett évi 25 frtot s ha elhivatta, külön egy tallérral is jutalmazta fáradozását. A városok erre megkérdezték az ajánlkozót, hogy hajlandó-e évi 100—150 frtért eljönni.8 Úgy látszik, hogy nem jött. 1618-ban ' Selmeczen ajánlkozott orvos.9 Négy év mulva azután újból felmerült az orvostartás szükségessége. A három nagy város akkor már kívánta, hogy évi 150 frt díjazással tartsanak orvost.10 Ezek az orvosok valamenvnyien állandóan doctor medicinae néven fordulnak elő. A háború következménye volt a nagyobb számú elárvulás is. A városok, amelyeknek figyelme a polgári élet minden mozzanatára kiterjedt, az árvákról is gondoskodtak. Az 1619. évi 1 Matunák i. ш. 133—134. 1. 2 Matunák : Az 1599. évi felv. tatárjárás cz. mű 17—18. 1. 3 Közgy. jegyzők. 1609. év 532. 1. 4 A Bethien-féle felkelésről a jegyzökönyvek nem emlékeznek meg oh <vi bőven, hogy külön kiemelésre volna szükség. 5 Szilágyi i. m. V. k., 479., 536. 1. stb. 6 Közgy. jegyzők. 1597. év 7. 1. 7 U. o. 1603. év 388. 1. 8 U. o. 1603. év 309. 1. 9 U. o. 1618. év 737. 1. 10 U. o. 1622. év 69. 1.