Századok – 1913

Történeti irodalom - Erdélyi László: Az első állami egyenes adó elmélete. Ism. Dr. Iványi Béla 54

-54 TÖRTÉNETI IRODALOM. napra esik. Téves felfogás ugyanis, hogy a profestum és a vigilia egy és ugyanaz, amiut a Századok 1912. évf. 442. lapján Sz. elénk állítja : »Datum in dominica Cantate, in profesto videlicet beate Sophie vidue. Itt világosan van megjelölve vigilia gyanánt, áttétel nélkül.« Ugyanis minden festum-nak van profestuma — ez csak kortani kitétel, — de nincs minden festumnak vigiliája. — A profestumnak nincsenek azok az egyházi kellékei (oratio, ieiunium stb.), mint a vigiliának. Helyesen észrevette ő maga is, hogy »okleveleink egyébként a legtöbb esetben mellőzik a vigilia említését, ha az ünnep hétfőre, vagy más ünnep után való napra esik«, — de ebből nem az következik, hogy ne vegyük tekintetbe akkor, ha mégis használják. — Egyébként helyes az az állítása, hogy profestum és vigilia, — de ez csak rendszerint — az ünnep előtt való nap. Ezek az észrevételek nem a csomó keresése a kákán elvből indultak ki. Az ügy érdekében írtam le, hogy kiegészítsem a derék munkát. Ha még legalább a Mária-ünnepek horvát és tót elnevezéseit — mert ezekkel is gyakran találkozunk — és a magyar dignitariusok sorozatát (nádor, országbíró ; hisz' legalább érdekelnek annyira, mint a pápáké) benne találhatnók, sokkal büszkébbek lennénk reá és jobban kidomborodnék a mű forrásai mellett hazai jellege. — Hogy ez a második kiadásban — az első gyors fogyta után — teljesüljön, őszintén kívánjuk. DR. ZÁVODSZKY LEVENTE. Kolozsvári értekezések a magyar művelődéstörténelem köréből. 3. szám. Az első állami egyenesadó elmélete. Irta : Dr. Erdélyi László. 65 lap. 1912. Ára 1.50 K. — Kapható a kolozsvári egyetem magyar művelődéstörténelmi szemináriumában. A magyar történetírásnak mindig ünnepe van, valahányszor dr. Erdélyi László tollából egy-egy dolgozat vagy értekezés megjelenik. Azon kevesek közé tartozik ő, a kik a kritikus éles szemével megrostált adatokból vaskövetkezetességgel állapítják meg a történelmi igazságokat és a mi Erdélyit ezenfelül jellemzi, hogy az igazságot nem száraz, élettelen, hanem szemléltető és élvezetes formában örökíti meg, gondolatait elegáns és gördülékeny stylusban jelenteti meg. Erdélyi főerőssége az Árpádházi királyok korszaka. Ezzel a korral foglalkozik a legszívesebben. A jelen esetben — a mint azt müvéből látjuk — Eckhardt és Hóman dolgozatai, illetve az ezekben észlelt tévedések indították őt arra, hogy az Árpádok korának irodalmát egy újabb, becses dolgozattal gazdagítsa. Voltaképen tehát Eckhart és Hóman tagtársaink iránt is hálásaknak kell lennünk, mert részben nekik köszönhetjük Erdélyi értékes és hasznos dolgozatának létre jövet elét.