Századok – 1913

Értekezések - DR. MADZSAR IMRE: Szent Gellért nagyobb legendájáról 502

SZENT GELl/ÉRT NAGYOBB LEGENDÁJÁRÓL. 507 A baloldalon idézett szöveg egy kerek, egységes kis történet, mely a mellett teljesen legendaszerű. A keresztény alázatosság és béketűrés erényét példázza. Ügy az elbeszélés czélzata, mint egysége teljesen elmosódik a nagyobb legendában közbeszőtt profán beszélgetés következtében. A nagyobb legenda egész előadásának sajátos eltérését a legendák szokott modorától majdnem mindenki észrevette eddig, a ki vele foglalkozott, de úgy látszik, haboztak levonni e megfigyelésből a kellő következtetést. Pedig nem volna szabad szem elől tévesztenünk, mily nagy jelentősége van a középkori irodalomban a tipus, a sablon szerepének. Az igazi legenda, a legendaírás igazi, klasszikus korának terméke sohasem puszta elbeszélés, életrajz, hanem vallásos épülésre szolgáló olvasmány, melynek az a czélja, hogy a keresztény erényeket konkrét példában állítsa az olvasó elé. »Vere saluberrimum asserimus — mondja a kisebb István-legenda szerzője — aliquid in exemplum de vita et actibus bonorum ad successorum propaginem scriptis emanasse.« Ezek a sorok, melyeknek alapgondolata a legendák bevezetéssiben számtalan változatban ismétlődik, világosan rámutatnak a legendaírás uralkodó szempontjára. Ha előfordulnak is benne novellisztikus elemek, ezek mindig az említett uralkodó szempont szolgálatában állanak. Nem is illenék az igazi aszkétikus világfelfogáshoz, hogy a legendaíró, kinek szeme ég felé irányúi, a földi élet mulandó eseményeinek, még ha azok hősének sorsával összefüggésben is állanak, magukban véve valami érdeket, jelentőséget tulajdonítson. Ezért teljes anachronismusnak látszik előttem még a XI., XII. századokra nézve is, hogy a legenda írója a szent férfiú életével csak közvetve összefüggő eseményre, mint a minő Ajtony története, ily részletességgel kiterjeszkednék, vagy ilyen terjedelemben venné be annak leírását művébe ; hogy életrajzi külsőségeket oly epikus, nyugodt lassúsággal adna elő, mint a nagy legenda szerzője ; hogy egy utazás külső körülményeiről, a podgyász szállításáról, az utazás irányáról, a kalauzok és az egyes állomások neveiről megemlékeznék ; hogy végűi méltónak tartana a följegyzésre egy oly tréfás beszélgetést, mint a »magyarok symphoniájáról« szóló párbeszéd, mely a keresztény erényekkel és a legenda vallásos, oktató czéljával semmiféle benső összefüggésben nem áll. A nagyobb legendában szemmelláthatólag előtérbe nyomuló novellisztikus, elbeszélésszerű elemek határozottan annak késókorúságát mutatják. Ha a kis legendában hiányoznak ezek az elemek, ebből nem azt kell következtetnünk, mint Karácsonyi János tette, 1 hogy 1 Szent-Gellért csanádi püspök, élete és művei. Bpest, 1887. 209.