Századok – 1913
Tárcza - Erdélyi László: Az első adó elméletéhez 466
470 TÁRCZA. kiváltság. Ehhez képest Szent István az ország területén lakó összes szabad és szolganépeket a királyi hatalom szolgálatába vonta.« 1 Az 1224. évi oklevél ügyét Hóman megint két pontra szakítja szét (6., 9.). Ebben nem akar engem megérteni s kritikai elvemet hánytorgatja. Nos, az én kritikai elvem az, hogy senkit és semmit sem tartok rossznak, míg erre elegendő okom nincs. 1200 táján Imre király oklevele azt mondja, hogy a Szent Mária-hegyi monostor szőleiből Sopronvár ispánjai ne szedjenek csebreket, mert a Domokos bántól alapított monostor földje szabad birtok, magánosok adománya, onnan azelőtt sem fizettek csebreket. 1224-ben II. András oklevele azt hangoztatja, hogy az Imre királytól és ő tőle Szent Mária-hegy apátjának és konventjének adományozott összes jövedelmeket a csebrekből, szabad dénárokból stb. csakis az egyház számára szedjék s ne Bors részére. Össze lehet-e ezen két oklevelet egyeztetni ? Igen, ha fölteszszük, hogy ugyanazon falvakban az illető monostor nemcsak Domokos bántól s más magánuraktól, hanem a királyoktól is kapott cseberstb. jövedelmeket. Az előbbi oklevél a magánadományokról, az utóbbi a királyi adományokról beszél. Ha pedig ez az összeegyeztetés meg nem állhatna, ha ugyanazon csebreket mondaná egyik oklevél magánadományoknak, a másik pedig királyi adományoknak, akkor vagy az egyik, vagy mindkét oklevelet hamisnak kellene tartanunk. Az bizonyos, hogy az 1224. évi oklevélnek Bors-ellenes czélzata van. Ennek a kegyurasága terhesnek látszik a monostorra nézve, a melynek 1225. és 1226. évi hamisítványai nagyon áhítják a királyi1 kegyuraságot. E három oklevél czélzata tehát kiegészíti egymást. Ez volt az éri kritikai okoskodásom, mely — úgy hiszem — a rendes kritikai elvek szerint megérthető. Miután az alapító kegyúri család 1237-ben kihalt, s ez közelesik a hamisítványok keltezéséhez, joggal lehet vitatni, vájjon a hamisítások még Bors életében vagy sokkal később készültek-e. A Bors-ellenes czélzat a Borssal való egyidejűségre vall ; az a két hamisítvány pedig, a mely a monostor összes népeit a jobbágy és hospes név alatt foglalja össze, ezzel világosan elárulja jóval későbbi eredetét. De az 1224. évi levelet semmi esetre sem lehet »napnál világosabb« bizonyítéknak venni arra, hogy magánosoktól adott birtokokon a csebrekkel és szabad dénárokkal a királyok rendelkeztek. A soproni ispánok beavatkozásaiból látjuk, hogy Bors monostorának falvaiban eredetileg a királynak, illetőleg Sopronvárnak is voltak birtokai s a királyok ezeknek jövedelmeit engedték át a monostor részére. A hospes szó nemcsak telepest jelent, hanem idegent, vendéget, külföldit. Hospes az, a kit az izmaelita a saját házában asztalához ültet, megvendégel.1 Vannak hospes clericusok vagyis külföldről 1 Békefi-Emlékkönyv. 1912. 71. 1. 2 Kálmán törv. I. 49.
