Századok – 1913

Történeti irodalom - Új könyvek - Csanády László: Telekessy István 457

458 TÖRTÉNETI IRODALOM. 458 1666 nov. 11-e óta sárvári plébános, nem sokkal utóbb (1667 jan. 28.) pápóczi perjel, 1673-ban pedig győri kanonok, majd tihanyi apát, nagyprépost és püspökhelyettes lett. Emelkedését főleg kiváló szónoki képességének köszönhette, a mely nagy népszerűséget szerzett neki a főúri körökben. Nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy I. Lipót 1689 decz. 29-én csanádi püspökké nevezte ki ; tényleges püspöki hatóságot azonban nem gyakorolhatott, mivel egyházmegyéje török hódoltsági terület volt, s részben az maradt a karloviczi béke után is. 1699 junius 4-én egri püspökké lett ; erélyességével itt csakhamar rendet teremtett, a várost valódi püspöki székhelyivé tette, papnevelő intézettel, hittani főiskolával látta el, sőt gondja volt arra is, hogy a káptalan ide visszatérjen. Politikailag a Rákóezi-szabadságharcz kitörésekor is királypárti volt ; az ő tevékenységének eredménye, hogy Heves- és Külsőszolnok vármegye, a melynek egyébként főispánja volt. a kuruezok ellen foglalt állást. Szolnok bukása (1703 szept, 21) következtében azonban a megve déli része Rákóczi mellé állott, sőt a kuruezokhoz csatlakozott a Gyöngyös-vidék nemessége is a megye egyik volt alispánjának, Almási Jánosnak vezetése alatt. A mozgalom erősbödése Eger város helyzetét is válságossá tette, a melyet a kuruezok ostrom alá fogtak ; a város nov. 5-én meg is adta magát s ekkor a győztes kuruezok a püspököt a borsodmegyei Cserépvárba zárták. A fogság, de talán a szerzőtől részletesen kifejtett lélektani okok is, Telekesyt Rákóczi pártjára vonták, ennek köszönhette szabadulását is. 1705 febr. 28-án már ő fogadta az Eger városába érkező fejedelmet s ettől fogva tevékeny részt vett a kuruez mozgalmak irányításában, így a szécsényi, majd utóbb az ónodi országgyűlés tanácskozásaiban is. Az uralkodóház detronisatiójának nem volt híve, mert azt czélravezetőnek nem tartotta, de az országgyűélsi végzéseket ő is aláírta Pethes András nagypréposttal együtt. A szabadságharez ügyének hanyatlásával Telekesy visszavonult a politikai szerepléstől ; nagy része volt ebben XI. Kelemen pápa tényleges beavatkozásának is, a ki mint ismeretes, a katholikus egyháziakat szigorúan eltiltotta (1709 aug. 17) a kuruez mozgalomban való részvételtől. Keresztély Ágost prímás pedig a kuruez papokat, köztük Telekesyt, a pozsonyi prímási palotába idézte igazolás végett ; de mivel az egri püspök ott az idő rövidsége miatt meg nem jelenhetett, a prímás 1709 decz. 18-án püspökségétől megfosztotta. Helyébe I. József gr. Csáky Imrét nevezte ki. Telekesy hosszas küzdelem után, csak 1711 elején nyerte vissza egyházi méltóságát, s mint ilyen halt el 1715 márcz. 3-án. A részben levéltári kutatásokon alapuló dolgozat érdekesen és tárgyszeretettel van megírva ; utolsó részében azonban igen jól felhasználhatta volna Áldásy Antalnak : Telekesy és a római szentszék cz. becses értekezését is.