Századok – 1913

Történeti irodalom - Emlékek; Egyháztörténelmi – a magyarországi hitújítás korából. III–VI. köt. Ism. Dr. Dőry Ferencz 449

450 TÖRTÉNETI IRODALOM. 450 tén elül járnak. Vajmi kevés olyan adatot találunk e kötetekben, mely kissé enyhíti a képét ennek a sötét korszaknak, mely — stílszerűen — a Fráter Gvörgyön elkövetett orgyilkossággal végződik. (V. k. 626. 1.) E forráskiadvány, czéljához képest, elsősorban egyháztörténeti anyagot tartalmaz, de bőven meríthet belőle a politikai s a művelődéstörténelem művelője is. Korántsem mind új az, a mit e kötetek nyújtanak ; igen sok darabjuk már egyebütt is megjelent nyomtatásban, sőt nyomtatott munkából van egyszerűen átvéve. A szétszórt, s részben nehezen hozzáférhető anyag összegyűjtése és közlése azonban — ha a kiadvány voltaképeni czélját nem akarta eltéveszteni — nem volt mellőzhető. Hasonló publicatióknál nem az eredetiség, hanem a teljesség szempontjának kell döntenie. Ezen utóbbi szempontból kiindulva azonban nem hallgathatunk el egy megjegyzést. A kiadvány szerkesztői ezekben az új kötetekben nem adnak ugyan számot arról, minő levéltárakat, illetőleg levéltári gyűjteményeket és kiadott forrásmunkákat kutattak át tüzetesen ; a kiadott anyag alapján azonban az az impressiónk, hogy a gyűjtés nem azzal a rendszerességgel ment végbe, a melyet az ilven kiadványoknál kívánatosnak tartunk.1

Nevezetesen azt látjuk, hogy az Országos Levéltáron kivűl (itt is csak a IV. kötettől kezdve, mióta dr. Iványi Béla is beállt munkatársnak, csak a bécsi házi, udvari és állami levéltár, továbbá néhány családi, városi és egyházi — magán és hiteleshelyi — levéltár részesült rendszeres átbúyárlásban ; másutt azonban csak kalászoltak a gyűjtők. Az anyaggyűjtésnek természetesen megvannak a józan ész által megvont korlátai, a kutatást — hacsak a kiadás megkezdését nem akarjuk a végtelenségig eltolni — bizonyos ponton le kell zárni. Apró-cseprő, főleg nehezen megközelíthető levéltárak átbúvárlása tehát, melyek előreláthatóan nem Ígérnek a munkával arányban álló eredményt, a mulasztás vádja nélkül is mellőzhető volt ; nagyobb, gazdag levéltárak mellett azonban nem lett volna szabad ily felületesen elsurranni. így, hogy csak egy-két példát említsünk, a Nemzeti Muzeum levéltárából a szóban forgó három kötetben mindössze öt olyan darabot találunk közölve, mely eddig kiadatlan volt ; a vatikáni levéltárból pedig hetet, Hasonlóképen el vannak hanyagolva : egyéb nagy olasz levéltárak, az Erdélyi Muzeum gyűjteményei, a bécsi udvari kamara levéltár stb. Ezt a hiányt egyes nyomtatott kiadványokból (Theiner : Vetera monumenta Slaorum meridionalium, Nuntiaturberichte aus Deutschland, Kollányi : Regesták a 1 Az I. kötet bevezet s'ben meg mondják ugyan a szerkesztők, hog/ ki minő levéltírakbai dolgozott; ez azonban— mint az Orsz. Levéltár példija is mutatja - még nein jelent egyet az illető levéltár iendsz-res átkutatásával.